Lapszemle

Szúszakértő az Erdőmérnöki Kar élén

„Arany János alaposan megtévesztette olvasóit, amikor a kopogóbogarat összekeverte a szúval”– magyarázta Lakatos Ferenc, aki február óta a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánja. A Toldi Hatodik ének második versszakában olvashatjuk, hogy Toldi „Soká hallgatózik, mindenütt hiában; Mert csak egy szú perceg a szemöldökfában”. Pedig a szú csak az élőfába megy bele, a bútorokat a kopogóbogár szereti. Talán innen eredeztethető, hogy minden fában élő rovart szúnak tartanak még akkor is, ha a legcsekélyebb rokonságban sincs azokkal. A soproni szakembernek pedig hihetünk, évek alatt alaposan beleásta magát erdeink rovarkárosítóinak tudományába.

Ha nem is szorosan vett az erdész indíttatás – habár édesapja faipari mérnökként végzett Sopronban –, a fiatal Lakatos Ferencet korán megcsapta a fa illata. Mindenképpen a természet közelében szeretett volna lenni. Vonzotta az erdő, úgy találta, minden erdész jó értelemben vett polihisztor. Hiszen az erdészek tevékenységében van műszaki terület, azután biológia és mindennek az összefogásaként gazdálkodás, ökonómia.

Szakterülete az erdészeti rovartan

Hallgatóként nehezen döntött e el, hogy milyen területre szakosodjon, az erdővédelem biztos volt, a szakirány szinte véletlenül jött . Ma dékánként is az Erdőművelés és Erdővédelmi Intézet vezetője, s azon belül az erdészeti rovartan a fő szakterülete. „A rovarok az erdő szerves részei” – hangsúlyozta a szakember, s gyorsan hozzátett e, hogy a köznyelv tévesen hív minden, a fát megtámadó, abban élő rovart szúnak. A kitermelt, vagy pusztuló fákat ugyanis a szúbogarak mellett különféle ormányosbogarak, cincérek és fadarazsak is károsíthatják. A feldolgozott, beépített faanyagot viszont ezek a rovarok már nem támadják meg, annál inkább a különféle kopogó- és szíjácsbogarak.

A fakárosító rovarok számára a faanyag élőhelyként, táplálékként és búvóhelyként is szolgál. Mivel járataikat rendszerint a felület alatt egy vékony réteget épen hagyva fúrják, jelenlétükről legtöbbször csak a fából jövő percegő, vagy kopogó hangok, a néhány milliméteres kerek vagy ovális kirepülési nyílások, a belőlük kipergő rágcsálék, furatliszt, vagy a faanyag nagy mértékű szilárdságvesztése, illetve tönkremenetele árulkodik.

A kopogóbogarak viszont kommunikációs rendszerükről kapták a nevüket. Néhány faj egyedei a párkeresési időszakban a fejükkel kopognak a fán. A lehetséges partner veszi az adást, és így előbb, vagy utóbb, összetalálkoznak. Ezt nem csak a rovarrajongók találhatják érdekesnek, de meglepetésül szolgálhat a természetjáróknak és a kertbarátoknak is.

Hívatlan vendégek

Néhány további érdekesség: Magyarországon az utóbbi fél évezredben folyamatos emelkedett a nem az európai kontinensről érkező, inváziós rovarok száma. Különösen sok faj érkezett az utóbbi néhány évtizedben. A kutató szerint szerencsére jó ha százból egy olyan van, amelyik képes megtelepedni, és ezzel jelentős gondot okozni. Magyarország területére jellemzően a környező országokból érkezik az ilyen rovarfajok többsége, bár két-három alkalommal arra is volt példa, hogy először nálunk észleltek egy behurcolt fajt, és innen terjedt el a térségben. Az amerikai eredetű fehér medvelepkét például Európában elsőként a Csepel-szigeten találták meg az 1940-es években.

A klímaváltozás is felelős

A fák törzsén, a lombok között és a fa belsejében gazdag a rovarvilág. Legtöbbjüknek a fák nemcsak táplálékot, hanem búvó- és ivadéknevelő helyet is adnak. Ugyanakkor a rovarok maguk is táplálékul szolgálnak sok más élőlénynek. A klímaváltozás miatt megváltozott a növények fi ziológiája, s a károsítók életmódja is.

Az erdőkben tapasztalható ilyen jellegű járványok másodlagos eredetűek, az elsődleges kiváltó okot inkább a klímaváltozásban, s az ezzel együtt járó hatásokban keressük. Sokak szerint a fenyők tömeges és hirtelen pusztulást a szúbogarak okozzák. A lucfenyő a szélsőségesen száraz, meleg periódusokban legyengül, gyantatermelő képessége – ami eltömi a farontók járatait – csökken, s ez kedvez a bogarak elszaporodásának. Egy fa elpusztításához elegendő 100-150 bogár, így az enyhe tél után akár robbanásszerű is lehet a károsítás. Tömeges pusztulásnak lehett ünk tanúi korábban a Sopronihegy vidéken és az Őrségben, manapság pedig a zalai erdőkben. Ráadásul az elegyetlen ültetvényerdők remek táptalajai a kártevőknek, kórokozóknak, hiszen tömegesen van jelen a tápnövényük, amelyen gyorsan felszaporodnak.

Újra ötéves a képzés

„Csökken az érett ségiző gyerekek száma, ugyanakkor mind többen tanulnak a felsőoktatásban” – tért rá az oktatásra a szakember. Az utóbbi években változott az erdészeti felsőoktatás szerkezete is. Először bevezett ék a kredit-, majd a bolognai oktatási rendszert. Az erdőmérnök képzés esetén azonban bebizonyosodott ennek életképtelensége, így ma már ismét osztatlan, ötéves a képzés. Az oktatott tárgyak tartalma is folyamatosan változik. Némelyik részletesen tárgyalja a magánerdő gazdálkodás jellemzőit is, de az alapozó tárgyaknál kevesebb a változás. Ahol viszont a gazdálkodás kerül előtérbe, ott igyekszenek megjeleníteni az aktualitásokat. Az Erdőmérnöki Kar oktatása ma is nagyon színes. Nemcsak erdőmérnök, hanem környezetmérnök, alkalmazott környezetkutató, természetvédelmi mérnök és vadgazda mérnök képzés is folyik alap (Bsc) és mester (Msc) szinten. Természetesen vannak posztgraduális képzések (pl. Erdészeti növényvédelmi szakmérnök) is. „A titulus nem mentesít az oktatási kötelesség alól, de a kutatásra alig marad idő”– válaszolta kérdésemre Lakatos Ferenc.

Ami napjainkban foglalkoztatja, az a klímaváltozás, illetve a folyamatos erdőborítás és annak következményei.