A Földközi–tenger mellékén, a Balkánon és Kisázsiában húzódó karsztbokorerdőkben, mész- és melegkedvelő tölgyesekben általános keleti gyertyán a Haraszt-hegyen is valószínűleg azért telepedhetett meg, mert annak déli, kopár dolomitlejtőin mediterrán tájakra jellemző éghajlat uralkodik.
Koronája a közönséges gyertyánéhoz hasonlóan terebélyes, sudaras jellegű, de csak 3-10 méter magasra nő, sőt gyakran marad cserjeszerű. A kérge, törzse, vesszője, lombszíne, virágai szintén nagyban hasonlítanak a hazánkban gyakori közönséges gyertyánéra, csak mindene apróbb valamivel. A tojásdad levelek péládul csak 2,5- 5 cm hosszúak, a levélcsúcsuk pedig tompább. Az oldalrügyekből fejlődő porzós barkák 2-3 cm-esek, a barkapikkelyek kopaszak. A hajtások végén megjelenő termős barkák őszre 3-6 cm-es terméságazatt á nyúlnak. A makkocska 3-5 mm hosszú, mindkét oldalon 10 hosszbordával.
Fontos különbség a két faj között, hogy a kupacslevél a közönséges gyertyánnal ellentétben nem háromkaréjú és épszélű, hanem tagolatlan, tojásdad alakú, ferde vállú és durván fűrészes szélű.
Csákvár melletti termőhelyén a keleti gyertyán állományának túlnyomó része sarj eredetű, mivel korábban a község lakossága előszeretett el hasznosított a tűzifaként. E ritka faj gazdasági jelentőségéről nem beszélhetünk, de annál fontosabb az ökológiai, természetvédelmi, talaj- és tájvédelmi szerepe. Az ötvenes években komoly lehetőséget láttak benne a kopárfásítással, karszterdősítéssel foglalkozó szakemberek a sekély termőrétegű, verőfényes, száraz, köves-murvás lejtők erdősítésében.
Ha kedvet kaptak hozzá, tekintsék meg személyesen a Haraszt-hegyi Tanösvényt, ahol a keleti gyertyán mellett még számos ritka természeti kincs, például több berkenyefaj is fellelhető.
Vértesi Erdő Zrt.