Lapszemle

Megrögzött emberkerülő

Az utóbbi években hazánkban újra megjelenő csúcsragadozók közül a hiúz éli a legrejtettebb életet. Olyannyira, hogy a közelmúltban a Zemplénben mozgásérzékelő kamerával készített fénykép is eseményszámba megy. Azt megelőzően pedig csak a hóban hagyott nyomai utaltak életvitelszerű jelenlétére.

Rejtett életmódjára jellemző, hogy jelenlétéből a környező falvak lakossága szinte semmit nem tapasztal; s az erdőkben dolgozók közül is szerencsés, akinek megadatik, hogy életében akár csak egyszer is megpillanthatja. A hiúz hatalmas területen mozog, és állományára a kis egyedszám jellemző. A rovaroktól kezdve a kisrágcsálókon át a szarvasborjúig, mindenre vadászik. Ahhoz, hogy ez a macskaféle hosszú távon megtelepedjen nálunk, a háborítatlan erdei környezet mellett arra is szükség van, hogy folyamatosan kellő táplálékot adó vadállományra leljen.

Kifejezetten emberkerülő, ezért attól nem kell félni, hogy megdézsmálja a háziállatokat, mint például a róka. A nagyragadozó kizárólag vadon élő állatokat fogyaszt. Az embert – nem meglepő – sokkal hamarabb érzékeli, mint az őt, így már messziről kitér előle. Nem a szórványerdőkben, hanem a zárt rengetegekben érzi jól magát. Zavartalan környezetben szeret tartózkodni.

A hiúz az ÉSZAKERDŐ Zrt. kezelésében lévő Aggteleki karszton és a Zempléni erdőkben adott életjelt magáról. Az erdészek megítélése szerint e hatalmas területeken 3-6 példány él. A Bükk-hegységben egyelőre csak szórványos megjelenéséről beszélhetünk. Szentléleki Tibortól, az ÉSZAKERDŐ Zrt. Vadászati Osztályának vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy a hiúz magányosan élő állat, a felnőtt egyedek egymással kizárólag a kora tavaszi párzási időszakban találkoznak. A nőstény 1-3 kölyköt hoz világra, s az anya egyedül neveli fel utódait. Az erdőgazdaság munkatársai már kölyöknyomot is találtak Zemplénben, ami bizonyítja, hogy hazánk területén is szaporodik e fenséges macskaféle. A kifejlett példány 25-30 kilogrammos, azaz termetre egy közepes kutyához hasonló. Nem kell tőle tartanunk, már a méretbeli különbségek miatt sem tekinti az embert zsákmányának.

A 1980-as években még elő-előfordulhatott hazánk területén a hiúz, Belső- Zemplénben engedélyezett elejtéséről is beszámoltak. A 1990-es években aztán megritkultak a megfigyelések, a közelmúltban viszont újfent gyakrabban tapasztalták jelenlétét erdeinkben. A hiúz egy indikátorfaj, jelenléte az ÉSZAKERDŐ Zrt. által nagy szakértelemmel végzett természetszerű erdő-, illetve vadgazdálkodási munka bizonyítéka. Az erdészek ugyanis a gazdag és harmonikus erdei életközösség fenntartását célzó tevékenységükkel teremtik meg egyebek mellett a nagyragadozó számára szükséges életfeltételeket is.

T. Zs.