Az erdőgazdák segítői
A farkasok télen általában visszajárnak az általuk elejtett állatok teteméhez ameddig csak kitart, mivel ebben az időben nehéz zsákmányt ejteniük. A téli hónapokban a vadállományból a gyengébb vagy beteg, öreg példányok esnek áldozatukul. Ezzel segítik az erdészek és a vadgazdák munkáját, akiknek szintén az a célja, hogy erdeinkben megfelelő létszámú és életerős vadállomány éljen. Tavasztól őszig elsősorban ugyanakkor a farkasok áldozatául eshetnek kiváló növendék egyedek is. Tehát ára van annak, hogy erdeinkben újra megjelent a farkas, de jelenléte mindenképpen örvendetes az ökológiai egyensúly megteremtéséhez.
Félnek tőlünk
A Bükkben jelenleg egy pár farkast figyeltek meg, amelynek két kölyke van. A felnőttek tavasztól őszig elsősorban a fennsíkon vadásznak, éjszakánként 30-40 kilométert is megtesznek a zsákmány reményében. Ha kiválasztják egy vad nyomát, azt hosszasan, olykor felváltva követik. Télen azonban előfordult, hogy Bélapátfalván gazdától birkákat ragadtak el az ordasok. Ez azonban kivételes esetnek számít.
A farkas, ha csak teheti, kerüli az ember közelségét, s az emberre semmilyen körülmények között nem veszélyes. A bükki farkasok is óvakodnak tőlünk, s mivel nagy területen mozognak, leginkább a nyomok és a zsákmányállatok maradványai utalnak rájuk. Noha az ott élő szarvasok, őzek, muflonok hosszú évtizedeken keresztül nem érezhették a farkas szagát, mégis óvakodnak tőlük. Ezekben a fajokban ugyanis genetikailag kódolt a farkastól való félelem. Ha tehát felbukkan a farkas, igyekeznek mihamarabb messzebbre húzódni. Ezért is csöken a muflon állománya a Bükkben.
Tóth Zsigmond
