A növények zöldje nélkül nem lenne élet, de a lelkünk sem bírja sokáig a sivatagot, a fátlan szigetet, a végeláthatatlan hómezőt: hiányzik, ha sokáig nem látunk fát. Jómagam mindig az erdőbe vágyom, hiába vannak hatalmas fák a kertben, hiába szegélyzi az utcát is kellemes fasor. Megnyugtat az erdő csendje, a zöldje: az a zöld, amibe szinte bele lehet harapni.
Mert az erdőnek íze is van, nem csupán illata. Aki sokat jár az erdőben, tudja, milyen fanyar és lágy illatok szállnak tavasszal, milyen nehéz és forró a levegő a nyári fenyvesben. Ahogy tavasszal megkívánjuk a szelíd medvehagymát, az illatosan rezgő turbolyát, nyáridő közeledtével teljesebb, kerekebb ízekre vágyunk. A nyár közeledtét jelzi az aromásan telt bodzavirág, a kis, rebbenő szirmú vadrózsa: mily finom szörpök készülhetnek odahaza virágaikból! A vadpástétom friss kakukkfűért kiált, s jólesik mellé az idei hagyma, a dobozban hozott sütihez pedig harapni lehet a friss levegőt.
Halmos Monika
Fotó: Vass András
www.rozsakunyho.hu
