Lapszemle

Az Alföld-fásítási törvény

Erdőt az Alföldre! – adta ki a jelszót Kaán Károly 1919 karácsonyán, amelyet előbb újságokban, majd önállóan, röplap formájában is terjesztettek. A karácsonyi cikk azután a hazai síkvidéki, illetve alföldi erdőtelepítések programadó írásává vált. Sőt – csaknem száz év múlva – napjainkban is vissza-visszanyúlunk egy-egy érvéhez, az Alföld-fásítás pedig továbbra is időszerű cél.

Az Alföld erdősültsége 4,3%-ot tett ki 1920-ban. Következésképpen a Trianon utáni erdészeti politika erdőterület-növelő céljainak a legmegfelelőbb terepe volt. Ugyanakkor az alföldi mezőgazdaság legalkalmasabb földrajzi „keretének” – a csatornákon, levezetőárkokon stb. kívül – az erdők és erdősávok mutatkoztak. Ehhez jött még az alföldi lakosság általánosan gyenge egészségi állapota, amit leginkább a tüdőbaj kimagaslóan gyakori előfordulása jelzett. S akkor már köztudott volt: a fák megkötik a szálló port, és ezáltal csökkenthető a tbc (egyik) kialakulásának veszélye. Végül nem szabad elfeledkezni a repatriáló, azaz az utódállamokból hozzánk menekülő erdészeti személyzetről sem. Bár az ország területe egyharmadára csökkent, a kincstári erdészeket illetően a magyar állam foglalkoztatási kötelezett sége továbbra is fennállt. (…)