A szakember beszámolt kezdeti negatív élményeiről is: vidéki disznóöléseken szocializálódott, ahol át kellett esni néhány szörnyűségen, mint például a helyi pálinkán. Ezek a párlatok abban az időben kármentésként készültek: nem akarták veszni hagyni a hullott gyümölcsöt, ezért lefőzték vagy lefőzették. Később, a piaci igényeket felismerve, néhány kereskedelmi főzde is elkezdett dolgozni, ezzel kezdődött a pálinka reneszánsza. Divatba jött: magyar termék, hagyjuk el a viszkit, a vodkát. (…)
A palóc mojitó
Szelei Sándor a pálinka szerelmese, éjjel-nappal tud róla mesélni, akár úgy is - ahogy beszélgetésünk során tettük -, hogy meg sem kóstolja. Lelkesedéssel magyarázta a szakma buktatóit, markáns véleményt megfogalmazva az ágazatban zajló folyamatokról. - A pálinkának is be kell járnia azt az utat, amit a bornak: '80-as évek elejétől lassan tértünk át a kannás borról a minőségi italokra - vont párhuzamot a Márkházi Pálinkafőző Társaság társtulajdonosa a pálinkával.
