A sokak által ismert Csizmazia Darab Józsefnek még életében emléket állítottak 2006-ban, amikor az egervári Széchenyipince bejárati falán avattak emléktáblát a nemesítő zalai munkásságát méltatva, és a fórum előadói három Csizmazia-féle szőlőfajtát ültettek a birtokon, ezzel is tisztelegve a nemesítő előtt, és alkotójuk ugyanezen alkalommal kapta meg a Zala Megye Címere Emlékplakettet. (…)
Szinte nincs olyan szőlészeti-borászati rendezvény, ahol ne említenék meg Csizmazia Darab József és Bakonyi Károly szőlőnemesítők nevét. Nem túlzás azt mondani, hogy külön-külön munkálkodva is világraszólót alkottak, ezzel öregbítve a korábban is gyakran dicsért magyar szőlő- és borkultúrát. Tevékenységüket elismerve, akárcsak a régmúltban, ma is ünneplik a két neves szakembert, s ma is, tisztelettel, egyszerűen csak Józsi bácsinak szólítják a fővárosban élő szépkorú férfit, és Karcsi bácsinak a Keszthelyen élt másik alkotót. Utóbbi esetében azért a múlt idő, mert néhány esztendeje, 2010-május 26-án elhunyt.