A nyilvántartások szerint hazánkban évente több ezer nagyvad – gímszarvas, dámszarvas, muflon, őz és vaddisznó – pusztul el a gépkocsikkal történő ütközés következtében. A személyi sérülések száma jelentős (sőt halálesetek is előfordulnak) és a gépkocsikban keletkezett kár ugyancsak számottevő. Mi az oka a sok balesetnek?
Magyarországon az utóbbi évtizedekben a gépkocsiállománnyal együtt a vadlétszám is nagyon megemelkedett. 2011-ben közel 3 millió autó futott az utakon, szemben az 1970-es mintegy 240 ezerrel. Az emelkedés 12,6-szoros. Nagyvadból pedig ma 617 ezerrel számolnak a hivatalos statisztikák, amíg 1960-ban 96 ezerre becsülték az állományt. Ez 6,4-szeres emelkedés. Az utóbbi 40-45 évben tehát a vad és gépjármű találkozásának az esélye (6,4 x12,6) nem kevesebb, mint a 80-szorosára nőtt, amit tovább növel a nagyobb sebesség.
Az okokat persze nem lehet teljesen a számokkal kifejezni. Ki lehet a hibás, mit gondolhat a szarvas, amikor az autó elé szalad? Először azt kell figyelembe vennünk, hogy az erdő, a mező elsősorban a vad otthona. Ott él ezredévek óta, mi, emberek hatoltunk be a területére, változtattuk meg a környezetét, építettünk utakat és használunk rajtuk gépjárműveket. Ha tehát lenne igazság, az elsőbbség a vadállatokat illetné.
Gyakran hallani, hogy „a vad a féktávolságon belül ugrott a kocsi elé”, vagy „oldalról ugrott az autónak”. Miért viselkedik így? Ennek megértéséhez (és megelőzéséhez) gondoljuk végig, hogy mit tapasztalhat, mit érezhet, milyen következtetések hatására cselekszik. Az út mellett legelésző vad cselekedeteit három lényeges dolog irányíthatja:
1. Nem tudja felmérni azt a nagy sebességet, amellyel a gépjárművek közelednek. Az állat az általa elérhető legnagyobb gyorsaság körüli sebességtartomány felfogására képes. Amikor észreveszi a két távoli, közeledő fénypontot, nem tudhatja, hogy csak másodpercek kérdése, hogy az autó odaérjen. Amikor pedig hirtelen odaér, pánikba esik és megindul arra, amerre a legkönnyebb menekülési irányt gondolja, amerre szabad a tér, az út felé.
2. A nagy sebességgel függ össze az is, hogy – általa előre nem láthatóan – nem tud átfutni a közeledő autó előtt az úton, mert az sokkal előbb odaér. Így történik, hogy sokszor oldalról ugrik a kocsinak, pedig csak el szeretne futni, de az autó sokkal hamarabb keresztezi az útját.
3. Nem tudja, hogy az épített út más, mint a számára természetes terep. Azt sem tudja, hogy az út a gépjárművek számára épült, az autók csak itt tudnak közlekedni, így aztán, ha megijed, gyakran az autóút felé (tehát a közeledő gépkocsi elé) fut, mert arra tiszta a terep, és úgy véli, arra könnyebb menekülni.
Jó tanács! Ha óvatosan, lassan vezetünk, nemcsak a személyi sérülések és az anyagi kár kockázatát csökkentjük, hanem a természetet is védjük. Nemcsak a nagyvad- fajok egyedeinek elgázolása jelent kárt, hanem a kisebb állatok – sok madár, kisemlős, kétéltű és hüllő – elpusztítása is. Ezeket gyakran észre sem vesszük, mert a gépkocsiban nem keletkezik kár, de a természet szegényebb lesz egyegy résztvevővel.
