Azóta egész Európában nagyon sokfelé megfordultam, ahol a szalonkák eltöltenek pár hetet vagy hónapot. Mondhatom, csak a legjobb, az emberek számára is kellemes élőhelyeket választják: Normandia, Pireneusok, Appeninek, Szicília, Tunisz, Algéria! Hűvös, nedves időben május-június hónapban születnek a kis csibék valahol Európában, Oroszország Urálon inneni és túli területein. Egy csibének általában 2-3 testvére van. Hihetetlen jó rejtőzködő színüknek köszönhetően észrevétlenül bújnak meg a nyírfaerdők és a nyári legelők határának növényzetében. Olyanok, mint egy kis sárga virág. A ragadozók is nehezen találják meg a csibéket. Ha veszélybe kerülnek, az anyjuk röpképtelennek tetteti magát és elcsalja a csibék mellől a rókát vagy más szőrmés ragadozót. A csibék gyorsan nőnek, testükkel együtt nő a csőrük, és felnőtt korukra eléri a 70-80 mm-t. Ezzel a csodálatos testrésszel vidáman megtalálják a földi gilisztákat, napi 200-at is elfogyasztanak! A 30 napos, már anyányi méretű csibe tollruhája kezd kialakulni.
A fiatal szalonka az első hidegek megérkezése előtt megkezdi 2000-6000 kilométeres útját a telelő helyekig. Éjjel repül, akár 250 kilométert is egyhuzamban. Nappal pihen és a repülés közben leadott zsírját halmozza fel kövér gilisztákból. A hazai kukoricásokban azonban szegényebb táplálékkal is beéri. Az enyhe ősz marasztalja az erdei szalonkát és csak a talaj menti fagyok megérkezésekor vonul az Adriai-tenger partjára. A hideg elől Olasz-, majd Francia-, Spanyolországba, vagy Észak-Afrikába húzódik, ott várja a tavasz közeledtét.
A Skandináv-félsziget szalonkáinak egy része Nagy-Británniába vonul, mások hazánkat átrepülve jut a Balkán-félsziget déli részére, Görögországba vagy a kis-ázsiai partvidékre. Az Európai Unióban a tél folyamán mindenfelé kutyával vadásszák, de a négy csibéjének hála, a faj elég jól viseli a veszélyeket.
Amikor az időjárás felmelegszik, a táplálék megfogyatkozik. Indulni kell vissza a szülőföldre, hogy az új szaporulatot felneveljék. Hazánkban ilyenkor találkozhatunk velük, de nem tudjuk, mikor és merre járnak. Korán és sokszor kell felkelnie annak, aki a tavaszi húzáson szalonkát akar látni, mert kiszámíthatatlanok! Ez adja a szalonkázás utolérhetetlen élményét. Ennél csak a gyűrűzése nehezebb, mert az erdei szalonka nyílt területen is előfordul! Ott lehet élve hálót borítani rá. A tavaszi vonulás a szalonkák 35-50 napos helyváltoztatását jelenti, ennyi idő kell, no meg jó szél a hazaérkezéshez.
A szalonkát szeretni kell, nem csupán a húsáért, ami kitűnő csemege, de csodás alkalmazkodó képességéért, rejtőzködéséért. Rendszeres megfigyelése sok érdekes és hasznos tapasztalattal gazdagítja a természet kedvelőit.
A szerző és Kalotás Zsolt felvételei
