A talaj melegedésével a növények nedvkeringése fokozatosan felgyorsul. A tápanyag a fák gyökereitől eljut egészen az ágakig, ahol pici levelek és virágrügyek jelennek meg. Majd kis idő múltán egyszerre csak azt vesszük észre, hogy minden zöldbe borul és virágot hoz. Az erdő alján szép színben pompáznak a tavasz hírnökei, mint a hóvirág, az odvas keltike és a tőzikék. De a növények mellett az erdei állatok is megújulnak.
Párosujjú patások
Az országban bárhol előforduló vaddisznó novembertől januárig tartó, búgásnak nevezett szaporodási időszaka után a kocák vemhessége 115-120 napig tart. Az ellés előtt a kocák leválnak a kondáról és egy zavartalan helyen fialó vackot készítenek, ahol a kis csíkos malacok a világra jönnek. A malacok 4-6 napig tartózkodnak a védelmet nyújtó vacokban, majd újra összeáll a konda. A csecshűség (minden malacnál rögzül, hogy melyik csecsből szopik) négyhetes kortól alakul ki. Az utódok három hónapos korukig szopnak, a „malacruhát” pedig körülbelül félévesen vetik le.
|
Ne simogassuk meg! A gímszarvas, dámszarvas és az őz napközben, amíg a közelben táplálékot szerez magának, az embertől, ragadozóktól biztonságosnak vélt helyen hagyja kicsinyét. A kirándulásaink során megtalált, látszólag magukra hagyott borjakat vagy gidákat azonban soha ne simogassuk meg, és ne vigyük „szegény árvákat” haza, mert azok csak anyjukat várják.
|
Erdeink „koronás királya”, a gímszarvas hímje (bika) tavasszal hullatja el gyönyörű, tekintélyt parancsoló agancsát, hogy a következő bőgési időszakra újat növesszen. A tehenek közel 240 napos vemhesség után, április-májusban hozzák világra a 7-12 kilogrammos pettyegetett borjakat. Egy tehén általában egy borjat ellik, az ikerborjak ritkák. A borjakat a tehenek több mint 200 napon keresztül szoptatják. Az ivarérettségüket általában kétévesen érik el.
Nagy örömmel várja a tavaszt a római kortól kezdődően nálunk is meghonosított dámszarvas. Egyik legnagyobb hazai állománya Tolna megyében, Gyulajon található. A bikák elhullajtják agancsaikat, készülve a következő őszi nászra, a barcogásra. A tehenek 230 napos vemhesség után május-július folyamán megellik ugyancsak pöttyös borjaikat, amelyet 3,5-4 hónapig szoptatnak. Az ivarérettségüket 1,5-2 éves korukban érik el.
Az európai őzsuták gidái április és július között születnek meg, az előző év július-augusztusi sikeres üzekedés következményeként. A suták jellemzően két, 1-1,7 kilogrammos, pöttyös szőrzetű gidát hoznak világra, de három, sőt nagyon ritkán négy gidát is ellhetnek.
Ragadozók
A védettséget élvező vadmacska, amely a sűrű, jó takarást nyújtó, emberek által nem látogatott erdőket kedveli, 63-66 nap vemhessége után, április-május táján fial. A fészkét szikla-, faüregbe, vagy egyéb száraz helyekre rakja. 2-5 kölyök vakon és csupaszon jön világra, és a védelmet nyújtó üreget 4-5 hetesen hagyják el először.
A ravasz vörös róka az egész ország területén megtalálható. A januártól-márciusig tartó koslatás után, 51-55 napos vemhességet követően áprilisban megszületnek a 4-5 kölyköt számláló almok. A picik a föld alatt, úgynevezett kotorékban jönnek a világra.
Rágcsálók
A játékosan ugráló, parkokban is fellelhető védett vörös mókus tavaszi almát február-áprilisban hozza a világra, 36-42 napos vemhessége után. A vakon született kölykök a körülbelül 30 cm átmérőjű fészekben növekednek, amelyet a mókus a fa törzse és az ág csatlakozásánál növényi részekből épít, belülről pedig mohával és falevelekkel bélel. A kölykök 7 hetes korukban kezdenek a fészekből kijárni. Ha találunk is egy kis mókust a fa tövében ugrálni, hagyjuk ott. A közelben lévő édesanyja majd segít neki, mert még sokat kell tanulnia.
Madarak
Az erdők, parkok és mezők az énekes madarak dalától cseng. Szinte igazi koncert minden nap. Örülnek, hogy már nem a madáretetőt kell őrizniük, kedvükre keresgélhetnek a táplálékot (rovarokat, magvakat) rejtő avarban és talajban. Nem pihenhetnek, hiszen az idő rövid. Párt kell találniuk, fészket kell építeniük, majd fiókákat nevelniük. A csipogó fiókákkal teli fészket ne zavarjuk, hiszen a tojó csak akkor viszi oda a táplálékot, ha nem lát veszélyt az utódjaira. A szárnyukat próbálgató, ügyetlenségükből kifolyólag hosszabb-rövidebb időt a fák és bokrok alatt töltő fiókákat sem kell félteni. A tojó őket is eteti. Ha kellő távolságból figyeljük őket, rövidesen meglátjuk a csőrében táplálékot hozó szülőt is.
|
Bambi a köztudatban, kezdetekben egy aranyos, pettyes, törékeny kis őzgida, de lám, mire megnő, egy hatalmas, tekintélyt parancsoló trófeát viselő gímszarvas. De akkor ki ő? Őz vagy szarvas? Gida vagy borjú? Bak vagy bika? A megtévesztés a pöttyökben rejlik, hiszen a szarvas és az őz kicsinye is pöttyös. Bambi már a mese elejétől egy pöttyöket viselő gímszarvas borjú. Pötty, pötty, de nem mindegy, hogy ki viseli! |
A nagy Bambi kérdésFotók: Antli István, Bakonyerdő Zrt., Rózsakunyhó, VADEX Zrt.
