Egészen a 18. század első harmadáig kell visszapillantanunk, hogy megértsük, mit is jelent, jelentett selmeci diáknak lenni. Akkor alapították meg a színesfém-bányászatáról híres Selmecbányán a Bányászati Tanintézetet, a későbbi akadémia elődjét, ahová Európa minden részéből érkeztek diákok. Az egymásra utaltság közösségformáló erejének, az akadémia szellemiségének és a város befogadó készségének hatására hamarosan élénk diákélet bontakozott ki. A különböző kultúrából érkező hallgatók fantasztikusan szerteágazó és sokszínű hagyományrendszert teremtettek: a Selmeci Diákhagyományokat. Ennek keretében alkották meg a diákok nemzedékei a ma már több mint 300 nótából álló Selmeci nótakincset, a balekfogadás, balekoktatás intézményét (az első évesek bevezetése az akadémia és a város életébe); a szakestélyeket; az egyenruha-viselés különleges elemeit; a díszkorsókészítést és nem utolsó sorban a Ballagás- Valétálás szokásrendszerét. 
Az alma matertől való elszakadás mindig fájdalmas. Végérvényesen lezárul egy gondtalan, élményteli korszak; el kell válni a barátoktól, a szeretett várostól, a biztonságot nyújtó iskolától. A búcsúzás „selmeci módra” több hónapig tart. A végzősök másfélkét hónappal a záróvizsgák előtt valéta szakestélyt szerveznek. Ott felidézik a diákévek történeteit, felavatják a valétakorsójukat, díszkorsókat adományoznak a leginkább megbecsült tanároknak. A valéta szakestély csúcspontja az évfolyamonként egyedi hímzéssel díszített valéta karszalag feltűzése. Egyes szakokon szakmájuk jelképét ábrázoló arany pecsétgyűrűt is avatnak a végzősök. Sopronban különleges hagyomány a hattyú szobor „feltollazása”.
Májusban következik a végső búcsú ünnepe. A délutáni vidám karnevált követően, este az egyetemi főépületnél sorakoznak fel az egyenruhába öltözött hallgatók. A rektori, dékáni, hallgatói búcsúbeszédek után a valétálók két oldalukon fáklyás sorfallal kísérve, nótázva vonulnak végig a városon. A menet elején kígyózó vonalban (szalamanderben) 20-25 rangidős Firma halad, kezében bányászlámpással, őket követik a zászlóvivők, majd az egyetemi vezetőség talárban. A szalamander útvonalán kikapcsolják a közvilágítást, az ablakokban gyertyák égnek – a városiak így búcsúznak a diákoktól. A főtéren a város polgármestere bocsájtja útjára „időszakos polgárait”.
A búcsú időszakát a valétabál zárja. Éjfélkor a valétánsok leveszik szalagjukat, majd az ott maradó alsóbb évesek „kirugdossák” őket az egyenruhájukból, illetve a városkapun át az egyetemi éveikből a nagybetűs életbe. Az idén május 11-én csodálhatjuk meg a valétamenetet Sopronban.
