Méhlegelőknek azokat a növénytermő területeket nevezzük, ahol virágport és nektárt gyűjtenek ezek a rendkívül hasznos rovarok. A legjobb méhlegelők a virágzó akácosok és hárserdők, de e téren kiemelkedő szerepük van egyebek közt a repce- és napraforgótábláknak is. Noha az akácot sokan támadják, a hazai méhészetben betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlen. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a Magyarországon termelt méz fele akácvirágból származik. Kiválóságát pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy manapság még a gyengébb külföldi mézek tömeges feljavítására is használják. Az akácméz igazi hungarikum: íze a legtöbb méznél édesebb, savtartalma pedig alacsonyabb azoknál. Gyümölcscukorban gazdag, ezért a legkevésbé kristályosodik.
Sok méhész az egész országon átvándorol, hogy végigkísérje a tájegységenként eltérő időpontban jelentkező akácvirágzást, amely a déli, melegebb tájakon általában április végén kezdődik, és egy hónappal később az északi országrész hegylábfelszínein fejeződik be. Még kimondottan méhészeti céllal telepített akácosokra is van példa a homok- és dombvidékeinken. Az ilyen ültetvény már hároméves korától rendszeresen virágzik, még akkor is, ha évről évre eltérnek az időjárási és hordási körülmények.
Érdekesség, hogy az akác magyarországi elterjesztésében kiemelkedő szerepet vállaló Tessedik Sámuel, Békés megyei evangélikus lelkész vezetésével indult el idehaza a méhészeti oktatás 1771-ben, Szarvason.
A hárs szintén kiváló mézelő, bár ezt a fafajt lassabb növekedése és későbbi termőre fordulása miatt általában nem szokták méhészeti céllal telepíteni, vagy inkább csak az akácot követő, nyár eleji virágzású elegymézelőnek. A legnagyobb területen a Dél-Dunántúli dombvidékeken fordulnak elő hársasok. A hársméz nyugtató hatású. Meghűléses betegségekre, emésztési zavarok gyógyítására, álmatlanság és idegesség ellen egyaránt jó.
|
Érdekességek • Egyes lengyel állami erdőgazdaságoknál az élő erdeifenyők törzsébe mesterséges odvakat vájnak tíz méter magasan, hogy segítsék az erdei vadméhek megtelepedését. Évente egyszer-kétszer gyűjtenek be az ilyen kasok a különlegességnek számító erdei mézéből. Ez a fajta extenzív erdei méhészet Baskíriában mind a mai napig elterjedt gyakorlat. • Törökországban a helyi őshonos jegenyefenyőfajok korai virágzásából különleges, aranybarna árnyalatú, sűrűn folyó, szirupos jellegű mézet pergetnek az ottani méhészek, amelyből az európai piacokra is szállítanak. |
Az utolsó őszi erdei méhlegelők egyike mutatós törpecserjénk, a csarab – vagy magyar társnevein vadzán, erikavirág, seprővirág, hangafű –, az októberben virágzó egyetlen örökzöld őshonos liánunkkal, a borostyánnal együtt. A szeptemberben a kicsiny rózsaszínes virágok millióit bontó csarabosok hazánkban elsősorban az Alpokalja kavicstakarójának podzolos talajú irtásain tömegesek. A csarab általában a hegyvidékeinken a lepusztult (erodált) felszínű savanyú oldalakon alkot összefüggő, jellegzetes, nehéz illatú, kúszó talajtakarót.
Az erdőtörvény az erdőterületen folytatott méhészeti tevékenységet erdei haszonvételnek minősíti. Az állami tulajdonú erdőkben ez szabadon végezhető, de a méhcsaládok elhelyezését és telepítési helyét az erdőgazdálkodóval minden esetben előzetesen egyeztetni kell. A méhcsaládok kihelyezéséért egyébként az erdőgazdálkodó területfoglalási díjat is kérhet. A méhészkedés az erdei turizmust nem zavarhatja, és gyakorlása során be kell tartani az erdő látogatására vonatkozó szabályokat is. Méhcsalád nem helyezhető el például lakóterület, tanya, gazdasági épület, turistaút, erdei tornapálya és egyéb közjóléti erdei létesítmény ötven méteres körzetében. A méhész kötelessége, hogy a kaptárak környékén figyelmeztető táblákat helyezzen ki.
