Kezdjük a túrát a török időben elnéptelenedett hegyhát egyik régmúlt falva, Lász mellett , amelyre már csak néhány dűlőnév (Lázi-oldal) emlékeztet. Megtaláljuk Lengyel és Kurd községek között félúton, a mekényesi elágazótól alig 500 méterre, az erdőbe ékelődő, öreg, roskadozó gyümölcsfákkal tarkított kis tisztáson.
Szentkúti kunyhó – ökoház
Az egyetlen emlék a régi erdészház, a Szentkúti kunyhó. Hófehérre meszelt falai, füstös kéményei árulkodnak, hogy valami újra éledt. Nem ágaskodnak villanyvezetékek tartóoszlopai, nem bukdácsolunk gázvezeték-csonkok közt, nem jön klóros ivóvíz a messzi településről és a keletkező szennyvíz sem okoz gondot, mégis mindennapos a nyüzsgés a ház körül. Kerékpáros csapat gördül le a kövesútról, kemencében sült kenyér és virágzó hárselegyes erdők illatai keverednek a levegőben.
A tűző napsütésből a házba lépve nyugodt érzés tölt el a bontott tégla és faburkolatok látt án, beton, műanyag sehol. A régi, hódfarkú cseréppel fedett déli tetőn egymás mellett sorakoznak a napkollektorok, a konyhában lévő szolár-bojler vizét állandóan melegen tartják. A kollektorok mellett napelemek fénylenek feketén, begyűjtve a nap energiáját, hogy a ház lakóinak elektromos áram és ezáltal fúrt kutas ivóvíz is a rendelkezésre álljon. Szeles időben kisebb szélerőgép rotorja segíti a rendszer működését a szabadkéményes füstölő és a pince mögött .
Hátul két náddal teli tavacska, medence. Nem is sejti a látogató, hogy ott tisztul meg a szennyvíz, hiszen a rendszer működése teljesen szagtalan. A kertben körös-körül régi magyar gyümölcsfajták, mint a Batul új oltványai növekednek. A veteményeskertben pedig tájhonos babfajták szárai szökellnek magasba. A fűzfavesszőből fonott kerítésen belül házi állatok: fodros tollú magyar lúd, kecske, magyar vadas kacsa, magyar óriás nyúl, parlagi tyúk kapirgál az udvaron. A Szentkúti kunyhóban könnyen elhisszük, hogy ott élve igazán kicsi az ökológiai lábnyomunk.
Turisztikai és Természetismereti Központ
Patt anjunk nyeregbe és folytassuk az ökotúrát a Lengyel község szélén meghúzódó közel 100 hektáros parkerdőben. Tekerjünk le egészen a völgy aljára. A télen-nyáron is hűvös és tiszta vizet adó Anna-forrás mellett két ódon, de felújított épület várja egész évben a kirándulókat és a pihenni vágyókat. A Lengyel-Annafürdői Turisztikai és Természetismereti Központban kialakított erdei iskola, kulcsos ház, vendégház, természetismereti interaktív kiállítás, kerékpárkölcsönző és a kültéri játszva-oktató eszközök mind a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. ökoturisztikai fejlesztésének eredményei. Az épületek körül különös vízcsapokra fi gyelhetünk fel, szürkevíz feliratt al. Ez jelöli, hogy kerti locsolásra, a vadaspark állatainak az itatására, vagy WC-öblítésre az összegyűjtött csapadékvizet hasznosítják. A tetőn szintén napkollektorok díszelegnek és a hegytetőn három kisebb szélgenerátor és napelemek termelik a felhasznált áram egy részét. A helyes viselkedésre komposztládák, szelektív hulladékgyűjtők fi gyelmeztetnek.
Tanösvények a parkerdőben
De sétáljunk egyet az erdőben is. Ehhez Lengyel-Annafürdőn is kérhetünk turistatérképet. Az öreg, 150-200 éves bükkfa tövénél csordogáló forrástól három tanösvény indul, behálózva a parkerdőt. A márciusban tömegével virágzó illatos hunyor neve után elnevezett Hunyor tanösvényen a Tolnaihegyhát élővilágának létfeltételeit, növény- és állatvilágát mutatjuk be. Vajon miért lónyelvű a csodabogyó és miért turbán a liliom, mik húzódnak meg az odvas fák törzsében nappal? Ismerett erjesztő tábla, vízmosás, pihenőtó, vadas park teszi izgalmassá és szemléletessé az erdei túrát. Szarvasbogár repül velünk szemben komótosan, mint egy apró motoros sárkányrepülő. A Szarvasbogár tanösvényt követve kiderül, miért jó a holt fa az erdőben, vagy mit jelent az elegyesség, őshonosság? Az Örökerdő tanösvényen az erdész munkájába nyerhetünk betekintést, hogyan próbál emberöltőkön keresztül tartamosan és fenntarthatóan gazdálkodni a rábízott természeti kinccsel, az erdővel?
A kellemes fáradtságot gyógynövényteát szürcsölgetve kipihenhetjük a vendégházban, hogy másnap új erővel keljünk ismét útra.
Szöveg, fotók: Gál László erdőmérnök erdőművelési és közjóléti ágazatvezető – Gyulaj Zrt.
