A középkorban minden hazai kolostorkert gyümölcsfái között fellelhető volt. Emlékeit a dunántúli szőlőhegyek több évszázados hagyásfái őrzik. A Balaton déli partján, Teleki szőlőhegyén áll a kb. 300 éves védett házi berkenye, amelynek kerülete eléri a 320 cm-t. Egyedei igen magas, 4-500 éves kort is képesek megélni.
A közepes termetű (20-25 m) fa alakja meglehetősen változó: szabad állásban törzse zömök, vastag, terpeszkedő ágakra bomlik, zárt erdőben ugyanakkor egyenes, jól feltisztuló törzset és nyúlánk koronát fejleszt. Kérge fiatalon vörösesbarna, idővel azonban sötétbarnára változik, és repedezettsége idősebb korára az ágakra is átt erjed. Tojásdad rügyei ragadósak, végein molyhosak, páratlanul szárnyalt levelei 15-19 lándzsás, 3,5-5 cm hoszszú levélkéből állnak. Fehér virága májusban nyílik, nyakas körte vagy gömbölyded alakú termései pedig szeptemberben érnek.
A sárga, a napos oldalon pirosló gyümölcs nagyon mutatós, de a sok csersavtól akkor még élvezhetetlenül fanyar, innen kapta népi elnevezését, a fojtós jelzőt. A tudományos névének első tagja (sorb=fanyar ‒ kelta szó) is erre vezethető vissza. A fáról lehullva aztán a magas cukortartalmának köszönhetően gyorsan szotyósodik és a naspolyához hasonlóan fogyasztható. Terméséből lekvár, pálinka készíthető. Lekvárja önmagában alma ízű. Sokat kell azonban várni a gyümölcsre, hiszen 20-25 éves korában hozza az első virágait, termésére pedig csak 30 éves korától lehet számítani. A „Gyümölcskertész” című újság 1905-ben megjelenő egyik számában írták: „nem annyira ültetőjének, mint inkább unokáinak rója le a hála adóját, akinek nagy része szeretettel is áldja a nagyapó emlékét, aki nekik nemcsak árnyat adó, madárdalos fát, hanem olyat ültetett, amelyikből szépen is pénzelhetnek.” Termése mellett az utóbbi időben mindinkább értékelik esztétikai értékét, elsősorban szép, narancssárgás- pirosas őszi lombszíneződését.
A többi vadgyümölcshöz hasonlóan a házi berkenye fája is igen értékes. Kemény, finom szövetű, faragásra, hangszer és puskatus készítéséhez egyaránt szívesen használják.
A házi berkenyéről és a korábbi évek fáiról a www.azevfaja.hu oldalon olvashat bővebben.
