Lapszemle

Tisztelet a nagyvadnak

Koncz Gábor gödi házában minden a színészet, a sport és a vadászat iránti szerelemről vall. A jurtaszerű épület üvegkupolája alatt a hatalmas márvány kerekasztal sokat mesélhetne vendégekről, remek vadvacsorákról. Köröskörül színházi kellékek, s a különféle sportágakban elnyert kupák sorjáznak. Egy szenvedélyes élet tárgyiasult emlékei.

A „matyó fiú” híre évtizedek alatt az ország legtávolabbi zugába is eljutott, elemi erővel megformált szerepeiben a közönség mindenütt magáénak érzi. Ő maga pedig a fellépések után, ha csak teheti, kimegy a közeli erdőkbe.

– Szinte minden hazai erdőben otthon vagyok. 348 film van mögöttem, de akárhol forgattam, bedobtam a horgászbotot, a puskát a kocsiba és megkerestem a helyi vadásztársaság elnökét. „Szeretsz-e te engem annyira, hogy kiviszel vadászni?” „Persze, Gabikám!” És a barátság máig megmaradt. A színésznek nincs ünnepnap, bármikor dolgozunk. Nekem az az ünnep, amit pirossal be is jelölök a naptáramba, amikor járhatom az erdőt, a vízpartot.

● A színészet egyszerre fizikai és szellemi természetű mesterség. A vadászat nyilván erősíti az állóképességet, de mit ad a szellemnek?

– Akkor születnek a legértékesebb gondolatok. Az erdei neszekkel teli mély csendben, amikor nézem a csillagokat, a repülőket az égen, hallgatom a levelek suhogását. Aztán hirtelen megreccsen valami, a gondolatokat „fölteszem egy polcra” és elkezdek vadászni. Vagy jön a vad, vagy nem, vagy lövök, vagy nem. Később megint előveszem a gondolataimat. Szívesen elvagyok így reggelig is. A vadászatban nem az a szép, amit nyújt, hanem az, amit ígér. Aki engem ismert valaha is, főleg az élet- és természetszeretetemért irigyelt. Amíg jelen vagyok, az élőkbe bele akarom vésni: ne azzal foglakozzatok, hogy egymást ölitek, szerencsétlen emberek! Olyan kevés, rövid ez az élet. Szeressetek, utazzatok, járjátok a természetet, lovagoljatok, nézzétek a Balaton aranyhídját, a Hortobágy szivárványát, a Gemenc szarvasbőgését! Ennek az országnak csak ebből a háromból meg kellene élni, olyan gyönyörű!

És, hogy ne csak elméletben szóljunk a természetről, föl is kerekedünk. Koncz Gábor indítja az udvaron várakozó terepjárót, gyakorlott vadászkutyája, Balu pedig úgy ugrik a helyére, mint aki pontosan tudja, egész úton őt fogja a gazda dicsérni.

– Bajor hegyi véreb. Látod, ilyen barátságos az emberrel, ha meg vadat lát, szörnyeteggé válik. Ül mellett em a magaslesen, órákig némán, mozdulatlanul. Egyszer csak elkezd reszketni – jön a vad, ő már érzi. Eldörren az első lövés, a négyméteres magaslesről leugrik, és iramodik a vad után. Ő is a természet része, és hozzám tartozik. Igazi, egygazdás kutya, a szemembe néz, érti a beszédemet, a fütt yszómat is.

Közben átérünk a szomszédos lovas tanyára. Ott kapott helyet a művész két lova. Egyikük épp odavan Gödöllőn, ugratni tanítják. Megi viszont kiragyog a többiek közül, mikor meghallja gazdája hangját. Gábor zsebéből előkerül az alma, s amíg Megi boldogan majszolja, fejüket összedugva elsúgják- búgják egymásnak titkaikat.

● Az önéletrajzi kötet a sokatmondó „Kaszkadőr nélkül” címet viseli. A forgatásokon a saját lovak is részt kapnak a veszélyes jelenetekből?

– Minden filmen saját lovammal lovagoltam. Megtanítottam őket, hogy ne féljenek a lövésektől, vadabb helyzetektől. Bármit el mertem vállalni velük. Volt egy lovam a mezőhegyesi ménesből, a Kicsi. A csikós mindet ajánlott a, kivéve azt az egyet. Komisz természetű, nem jön a többiek közé, mondta. Na, az kell nekem! Volt nap, hogy tizenhatszor ledobott . Végül a legjobb lovam lett a csodálatos gidrán. Nyolc filmet forgattam vele. De már évtizedek óta nálam születnek a lovaim. Emlékszem, egyszer előadás végén jött a hír, hogy útban a csikó. Rohantam haza, vittem Regina lányomat is az istállóba, ő is segédkezett. Néztük a kedves kis jószágot, amint remegő lábakkal feláll, és azt mondtam: látod kislányom, milyen ügyes, és milyen gyönyörű hosszú lábai vannak, akár Sharon Stone-nak. Így lett a csikó neve Sharon. Megit pedig Meg Ryanről, a kedvenc színésznőjéről nevezte el. Megi a westernfilmek népszerű lova, finom izabella fakó színével, okos, jó természetével. Nagylányom, Tekla is kitűnően lovagol, mindkét gyermekemet kicsi korában megtanított am rá. Ahogy magam is megtanultam ötévesen nagyapámtól. Nálunk, Mezőkeresztesen a ló volt minden!

Folytatjuk utunkat, irány az erdő. Sárszagú az ázott avar, sárga, rőt, tompazöld színeket kever az ősz a lombokon. Itt-ott becsorog a napfény a ritkás ágak, mohos törzsek közé.

● Hogy Koncz Gábor „földből vétetett ” ember, arról legszebben a Fábián Bálint fi lmszerep és Sinka István Fekete bojtára vall. A paraszti lét, az állatok, a természet ősi közelsége átsüt e jellemeken. Talán nem is kellett alakítani, csak élni a sorsukat… Az erdőjárás is ilyen magától értetődő?

– Kiskölyök koromtól szeretek tekeregni. Reggel kicsaptak, este hazamentem, anyám beállított a lavórba, lemosott a kőszappannal. Vadászni apám, nagyapám vitt el, tízévesen ejtett em vadat először. Csak a nagyvadat keresem, az apróvadat az emberben se szeretem. Mindig az erdő rejtélye izgatott. Az érdekel, mi van a hegyen túl. Hiába ismerem, mégis tartogat titkokat, váratlan meglepetéseket. Ebben ez a szép. Kedvvel járok a Hortobágyra is, de ott már kilométerekre látom a távcsővel, ha jön a vaddisznó. Izgalmasabb a csendből olvasni. Mert az erdő beszél. Ahogy a hajnali lesen a hangok elkezdenek élni: megszólalnak a madarak, a róka, a konda, a távoli szarvasbőgés.

● Amikor pár napja megbeszéltük a riportot, éppen a lesbe „sikerült” belezavarnom. Hol csörrent meg a telefon?

– Gyömrőn voltam. Van saját magaslesem is Érsekvadkerten, de másfél éve, mikor kimentem oda, széthajigált sörös dobozokat, csikkeket találtam, azóta a környékre se nézek. Ez gyalázat! A lányom sírva fakad, mikor kijövünk lovagolni, és ezt látja. A magyar erdő ősi, természetes, a vad is azért érzi jól magát benne, de micsoda ocsmány szemétkupacokkal rondítják össze! Amikor Kassán rendeztem a Kakukkfészket, a szlovák vadászok kivitt ek, és nem győztem csodálni, mitől olyan szép az erdő. Kiderült, nincs szemét, mert fordítva csinálják. Itt, ha valaki beviszi a szemétt elepre – ha egyáltalán megtalálja, – neki kell fizetni több ezer forintot. Ott pedig az állam fizet érte. Nálunk is olcsóbb volna elébe menni a bajnak. A másik disznóság, hogy az erdő csöndjét a motorosok, kvadosok tönkreteszik. Levett kipufogóval lármáznak. Ez pont olyan barbárság, mint amikor egy szép épület falát graffitisek összefi rkálják.

● Színészmesterség és erdő találkozott-e már színpadi szerepben?

– A legfrissebb közülük Nyírő József gyönyörű darabja, a Jézusfaragó ember. Favágók között játszódik, fönn a Hargitán, a havason, tiszta levegőben, ahol tiszta lelkű emberek élnek. Üdő Mártont, az „erdők százéves öregapját” alakítom. Nemrég volt a bemutató az Új Színházban. Wass Albert versét is nagyon szeretem, gyakran mondom: „Üzenem az erdőnek: ne féljen, ha csatt og is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa, s a vérző csonkból virradó tavaszra új erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már…”

A nemes gondolatok után sietős a búcsú. Koncz Gábort este Tokajban várja a közönség, előtte pedig még be kell fejeznie híres szarvasszalámija füstölését.