Az erdő mellett nőtt fel, mindig vonzotta a vadon. A nyolcvanas évek második felében kezdett dolgozni a Pilisi Parkerdőgazdaságnál, majd a rendszerváltás elején az alkalmazotti létet a vállalkozóival cserélte fel: fakitermelés, talaj-előkészítés, nehéz tárcsázás, mély forgatás, tuskófúrás ma is a munkája. Hogyan jutott az eszébe szabadidejében versenyekre járni?
Címeres mezben
Juhász Istvánt mindig az ösztönözte, hogy amivel foglalkozik, azt a legmagasabb szinten tegye. Kezdőként nem is hallott a versenyekről, csak 2004- ben keresték meg a soproni egyetemről, ugyanis az ott létrehozott Fakitermelési Munkakultúra Alapítványnak van joga eldönteni, hogy ki húzhatja magára a címeres mezt. A jelöltek Sopronban gyűlnek össze, s három hónapon keresztül 4-5 alkalommal, 3-4 napos felkészülésen vesznek részt. A jók közül is a legjobbak alkotják a háromfős magyar válogatott at, akik csapatban és egyéniben egyaránt megmérett ethetnek a világ legkiválóbb fakitermelői között .
A klasszikus fakitermelő világbajnokság 1970-re nyúlik vissza, hazánk és néhány környező ország kezdeményezésére indított ák. Ma már Japán, Ecuador, Kanada képviselői is részt vesznek a megmérett etésen. Idén Fehérorosz országban, Minszkben találkoztak a faforgács szerelmesei, ahol egy magyar ifj úsági versenyzőnk a dobogó legfölső fokára állhatott fel kombinált darabolásban. A hazai fakitermelők felkészültségét jelzi, hogy az utóbbi két világbajnokságon szerelési versenyszámban mindkét alkalommal egyéni harmadikok lett ünk. Juhász István 2010-ben összetett ben egyéni negyedikként végzett – egy pontt al csúszott le a dobogóról–, most ötödik helyet ért el. Azon kevesek egyike, aki a klasszikus bajnokságban és a STIHL TimberSports-ban (STS) is versenyez. „A klasszikus világverseny- sorozat az ött usa mintájára öt versenyszámból áll, amit a mindennapi életből vitt ek a bírák elé: döntés, gallyazás, szerelés s két – kombinált és lánckímélő – daraboló versenyszám” – magyarázta a láncfűrészes bajnok, aki a mindennapi munka után – amikor más fáradtan nyúlik el – még egy kicsit ott hon is „fát vág”.
Sikeresek vagyunk
Ez a hobbi komoly fizikai és szellemi felkészültséget igényel. Jó alapot ad, hogy Juhász István fi atal kora óta sportol. A felesége szerint István maximalista, néha a saját kárára is. Útt örő ebben a sportágban. Az STS versenyzést tavaly februárban kezdte. A norvégiai Lillehammerben szervezett idei megmérett etésre 12 napos svájci és ausztriai edzőtáborozás után érkezett , s mára a világ legjobb tizenkett ője között jegyzik.
A nagy odafi gyelést, gyakorlatot, gyorsaságot és pontosságot igénylő versenyekre a magyar válogatott az ő ráckevei udvarában edz. Az STS versenyen hat számban kell kiemelkedő teljesítményt nyújtani: szériafűrésszel levágni két korongot (stock saw), a talajról átvágni egy 30 centis álló rönköt (standing block), 46 centi átmérőjű korongot levágni keresztvágó fűrésszel (single buck), láb között átvágni egy 32 centis rönköt fejszével (underhand chop), s egy épített tuningfűrésszel – ami 28-30 kilónyi és 62-64 lóerős – korongot vágni (hot saw), a hatodik pedig az ugródeszkás versenyszám (spring board). Nagy sikert értek el. Juhász István tavaly mind egyéniben, mind csapatban, idén pedig egyéniben túljutott a kvalifi káción, és a „főtáblán” küzdhetett meg a világ legjobbjaival, kiváló eredménnyel.
Csak összehasonlításként: Románia már 5 éve versenyzik az STS-ben, de idáig még nem tudtak egyéniben túljutni a kvalifi káción. A ráckevei „forgácsolónak” ez féléves felkészülést követően sikerült.
Vissza a hagyományokhoz
„A klasszikus verseny sokkal inkább az európai fakitermelő kultúrából ered, az STS-nek pedig megvannak a maga gyökerei a tengerentúlról”– legyintett a szakember. Ez utóbbi messzebbre nyúl a hagyományokban, mert fejszés versenyszámok szerepelnek benne, miközben a tuning fűrész használata már korunkat idézi. Az STS-ben több a látványelem, a show, míg a klasszikus megmérett etés szakmaibb. Az utóbbi nem igényel akkora testi erőt, viszont nagyobb pontosságot kíván. Mindkett őnél az összpontosítás, a felkészültség dönt.
|
Az STS-fejszék élesek, akár borotválkozni is lehetne velük. A viszonylag drága, 130-150 ezer forintos eszközöket általában Új-Zélandból vásárolják. A versenyző testalkatára, erejére, karhosszúságára választják ki őket. Földrészenként másfélét visznek, és a fa keménységének megfelelően élezik. Nem ritka ezért, hogy egy versenyzőnek akár 70-80 darabos fejszegyűjteménye van. Juhász Istvánnak is több mint 10 lapul a dobozában. Ha belekerül egy göcs a fába, akkor a versenyző egy bajnokságon leírja a fejszéjét. A single buck fűrész még drágább, 600-700 ezer forintba kerül, és egy évre előre meg kell rendelni a gyárból. Az úgynevezett hot saw tunning fűrész ára mintegy 1,8 millió forint, miközben a teljes üzemideje alig 4 óra. |
„Mind a tizenegy versenyszámot szeretem, a szerelési munka azonban kevésbé megy, mert a fakitermelői múltnak köszönhetően a kezeim már nem olyan biztosak, mint régen. Két csavar le, levenni a borítót, a láncot….. A világ most 10 másodperc körül tart, de egy másodpercen belül tízen is van nak. A legutóbbi világbajnokságon 10,9 másodperccel hetedik lett em” – nyugtázta a nem lebecsülendő eredményt.
Fakitermelő, nem favágó
Az STS-sorozatban fejszés versenyszámok csak nyárfán, a motorosok pedig fehérfenyőn zajlanak. Egyforma, szinte patika körülményeket teremtenek a szervezők, ugyanarról a helyről termelik ki a fát, azonos időben, s a fának ugyanazon részét használják. Egyformára hámozzák, mérik a nedvességtartalmát, fóliázzák, hűtőkamrában tárolják a bajnokságig, s a versenyző sorsolás után kapja meg. A verseny a valóságot tükrözi. A klasszikus bajnokságon – a szerelést kivéve, ahol álló motorfűrésszel dolgoznak – ugyanazokat a védőfelszereléseket, vágásbetétes nadrágot, acélbetétes bakancsot, sisakot, fülvédőt, szemüveget, kesztyűt hordják, mint a hétköznapokban.
„Németországban tudják kik vagyunk, míg hazánkban egy ismeretlen sportot űzünk. Tőlünk nyugatabbra egy fakitermelő büszke a mesterségére, nálunk favágónak tartják. Pedig a kett ő teljesen más. Favágó mindenki lehet, de a fakitermelő már szakember” – magyarázta Juhász István, majd hozzátette, hogy nyugaton igazi fesztivál egy fakitermelő bemutató vagy verseny, amire ezrek kíváncsiak.
