Tisztában vagyunk azzal, hogy változatos erdeink jelentőségét az is emeli, hogy az egyébként fában szegény Alföldön helyezkednek el. Emiatt gazdasági szerepükön túl fokozott súlya van a környezet- és természetvédelmi rendeltetésüknek is. Ugyanakkor erdeink amiatt is felértékelődnek, hogy szerencsére az emberek egyre többen, egyre több időt töltenek el erdei környezetben, az Alföldnek ebben a szögletében is.
Az ásott halmi homokbuckák között
Az 1886 óta erdőrezervátumként érintetlenül megőrzött Kiss Ferenc emlékerdő igazi tanúerdő, Szeged néhai erdőmesterének javaslatára ugyanis a hajdani sztyepprétekkel és futóhomokbuckákkal tarkított táj ősi nyárligeteinek képét és élőlényeit őrzi. A változatos domborzatnak köszönhetően a jellemzően fehérnyárfából álló ligetes erdő rendkívül sokszínű. A száraz buckatetőkön ugyanazok a fafajok csenevészen fejlődnek, míg a vízhez közelebbi völgyhajlatok fái 15-20 méteresre is megnőnek. Az eredeti állapot fenntartását javasló Kiss Ferenc erdőmérnöknek 1976-ban állított emlékoszlop közvetlenül az 55-ös út mellett, az ásott halmi elágazás után 400 m-rel található, Baja felé.
Az ásott halmi erdők felfedezőinek érdemes megtekinteniük a Bajára vezető főút 36. kilométerének közelében álló Szent Erzsébet Kápolnát, más nevén Back Kápolnát. Ezt Begavári Back Bernát szegedi polgár 1937-ben építtette fiatalon elhunyt fia emlékére.
A Czike Gábor által tervezett, vakolatlan, mész-homok téglaépület mellett erdei pihenőhely, esőház, pad, asztal és tűzrakóhely várja az arra járót.
A közeli égbe törő terebélyes szürkenyárról, a Ruzsafáról elsőként Kiss Ferenc emlékezett meg 1927-ben: „Körülbelül 130 éves lehet az Alsó-ásott halmi erdő északnyugati sarkában levő nyárfa, a Ruzsafa nevet azért kapta, mert Rózsa Sándor s az emberei az ágára aggatott jelekkel adták egymásnak tudtára, hogy merre mentek, vagy hogy honnét várhatók a zsandárok” – írta.
A Bedő-liget a Back-kápolnától délre, egy kellemes sétával érhető el. A ligetet szintén Kiss Ferenc javaslatára hozták létre és nevezték el Bedő Albert országos főerdőmester tiszteletére.Bedő nevéhez fűződik az 1879-es első modern erdőtörvény megalkotása.
A ligetes erdő enyhén hullámos ásott halmi típusú homokbuckás területre települt. A néhány kocsányos tölgy között platán-, vénicszil- és feketedió-ligeteket találhatunk, és gyönyörködhetünk a hajdani száraz homokpuszták maradványnövényeiben. Az öregedő fák alatt hatalmas hangyabolyok vonják magukra a természet- és erdőszerető látogató figyelmét. A feketeharkályok lakta platánligetek megfigyelése különös élmény a türelmes szemlélődő számára.
Művésztelep a Tisza völgyében
Hódmezővásárhelytől 6 km-re, a Tisza bal partján fekszik Mártély, a folyó egyik legrégebbi halászfalva, amely egyben a Tisza-szabályozás „szabadtéri múzeuma” is. Ez a vidék a folyó déli szakaszának talán legszebb része: a kiszélesedő ártéren holtágak, morotvák, nedves rétek, rekett yések, mocsaras, tocsogós területek és gyönyörű erdők váltakoznak. 
A mozaikos élőhelyek miatt a környék növény- és állatvilága gazdag és változatos, ma tájvédelmi körzet. Szépségével és sajátos hangulatával művészek sorát (pl. Tornyai János, Endre Béla, Rudnay Gyula, Barcsay Jenő) ihlette meg. Messze földön híres a mártélyi művésztelep. A Tisza és a gátak között elterülő, valóban festményre illő hullámtér a folyószabályozás során, a 19. század végén alakult ki.
Kis-Sárrét
A hajdan bihari, ma Békés megyei Kis-Sárréten, a határ közelében található Árpád-kori falu Geszt, a két miniszterelnököt is adó Tisza-család uradalmának néhai központja. 
A csendes geszti birtokról indult Tisza Kálmán és az Ady által is megverselt „csóvás ember, a vén geszti bolond”, azaz Tisza István (apa és fi a). Ott született Tisza Lajos is, aki a szegedi nagy árvíz utáni újjáépítés kormánybiztosa, valamint az Országos Erdészeti Egyesület egyik megalapítója, majd hosszú időn át elnöke volt. A fiatalon elhunyt, költői vénájú Tisza Domokos görög és poétikai oktatását a család 1851-ben Arany Jánosra bízta. A költő közel egy évet töltött a kastélyban, illetve a kis nyári lakban. A geszti temetőben hatalmas sírbolt őrzi a Tisza-család tagjainak földi maradványait.
A volt Tisza-birtok nagy része ma erdőterület. Ez a Tiszák 1930-as évektől végzett nagyarányú erdősítésének, no meg a helybeliek szorgos kezének és az erdészek, elsősorban Müller Géza szakértelmének köszönhető. A Zsadány határában kialakított vátyoni tanösvényen a Dél-Bihar összes jellegzetes tájképi eleme megtalálható. Tiszta időben kelet felől a Nagyvárad környéki dombok, a Bihar-, a Béliés a Zarándi-hegyek hatalmas tömbje zárja a látóhatárt. 
A tölgyes erdőktől a Kis- Sárrét vízi világáig számos látnivalót gyűjthet be képzeletbeli vándortarisznyájába a városoktól távolra is elmerészkedő turista.
Körösközi erdővidék
A Fekete- és Fehér-Körös mai összefolyásánál fekvő Doboz ősi magyar falu. Feltételezhető, hogy a terület az Árpádkortól fogva folyamatosan lakott volt. Őseik a király kondáit makkoltatták a környék roppant erdeiben. A település kastélyát a 18. században az Almássyak építtették. Gazdasági épületeit később Ybl Miklós tervezte. Parkjában áll egy neoromán kápolna és a Wenckheimmauzóleum. A község belterületén a régi Fekete-Körös ölelésében félszigetként terül el a 6 hektáros kastélypark, melyet az 1880-as években az itt élő eredeti faállomány felhasználásával alakított ak ki.
Doboztól délkeletre, a Fekete-Körös holtágának egyik kanyarulatában állt egykoron Sámson vára. A lekerekített sarkú, háromszög alaprajzú sáncvár feltehetően a 10-11. században épült, és a környékbeli falvak jól védhető menedékhelyéül szolgált. Az ásatások szerint sövényfal tette a sáncot magasabbá, és fából épült tornya is volt. Ennek a sáncvárnak állít emléket a helyreállított kaputorony.
A kirándulók a doboz-szanazugi üdülőterület mellett , a faluhelyi erdő hársfái alatt tehetik tiszteletüket a szegény sorból felemelkedett és nemzetközi hírű tudományos kutatóvá vált Dr. Papp László erdőmérnök síremlékénél.
Gyula a Körös-vidék legnevezetesebb városa. A nagy múltú település és környéke nem csak épített és kulturális emlékekben, de természeti értékekben is kiemelkedően gazdag. A gyulavári Almásy-kastély kiállításai ebbe a kincsestárba engednek bepillantást. A látogató az erdő- és vadgazdálkodáson, a vízépítéseken és biogazdálkodáson keresztül ismerkedhet meg a fenntarthatóság fogalmával és megoldásaival.
A Fekete-Körös magyarországi szakasza a Tiszántúl egyik legérintetlenebb tája. A mályvádi erdőt határoló Fekete-Körös a leginkább szabályozatlanul hagyott folyóink egyike. A határtól a szanazugi összefolyásig kanyargó 20,5 kilométeres vonalán húsz erős hurkot és ívet vet. Igézően vadregényes. A kanyargó folyót több ezer hektárnyi erdő kíséri. Az ősi erdőszigetek: Keszi, Bányarét, Törökerdő, Mályvád, Sitka erdeiben még ott kanyarognak az elhagyott Körös-medrek. Az erdőgazdaság több évtizedes vízpótló törekvéseinek eredményeképpen többségük ma újra vízjárta vidék. A változatos élőhelyek sok-sok növény- és állatfajnak adnak ott hont. A terület évszázadok óta kiváló vadászterület, dámvadállománya messze földön híres.
A Bányaréti őstölgyes, hazánk ezredik védett területe, valamikor legelőhöz kapcsolódó delelőhely volt. Kocsányos tölgyei és vadkörtefái a Körös-vidék egykori ősi tölgyerdőinek maradványaként jelentős genetikai és táji értéket képviselnek.
Gyula-Városerdő kedvelt üdülőövezet és parkerdő. Ott működik a Dalerd Zrt. Erdészeti Tájékoztatási Központja, udvarában egy különálló haranglábbal és faragott kapuval rendelkező ökomenikus fakápolnával. Ennek érdekessége, hogy oltárát a hatvanas években lebontott, patics falú cserkészkápolna keresztje díszíti. A régi imádságos helyet boldog Apor Vilmos szentelte fel. Keresztjét pedig erdei iskolázó gyerekek találták meg a fák között. A parkerdőben könnyen bejárható tanösvények és erdei berendezések szolgálják a kirándulókat.
Bélmegyer-Fáspuszta környékét mindig is erdők borították. A ma már védett terület – a szikes legelőn álló magányos, többszáz éves kocsányos tölgyekkel, idős vadkörtefákkal az ősi erdőssztyep látványát idézi. A területet a régi ereket követő galériaerdők veszik körül.
Kovács Péter bélmegyer-fáspusztai kerületvezető erdész 1958-ban egy tölgymatuzsálem alatt esküdött örök hűséget Szabó Margitnak. Magyar ország 10 legnagyobb átmérőjű tölgyfájának egyikét ezért a környékbeliek Péter fájaként ismerik. A bélmegyerfáspusztai bekötőút és az erdészházi bejáró kereszteződésében álló fakeresztet a helyiek szerint a II. világháború után egy asszony állítt att a, aki éveken keresztül ott várta haza szerett eit a háborúból.
E rövidke ízelítő és a néhány villanásnyi fotó alapján elfogult lokálpatriótának tarthat bennünket a Kedves Olvasó, de gondoljon csak bele: ami Önnek úti élmény, az nekünk a sorsunk!
