Derekegyházon Szabó András kerületvezető vadász irányításával hozzávetőleg 4300 hektáron folyik a hazánkban úttörő jellegű munka. Még 2006-ban mintegy 500 hektárt jelöltek ki fogoly-mintaterületnek, s azóta is elsősorban ott végzik a visszatelepítést. A változatos, mozaikos területen közel 25 hektárnyi a vadföld, egy-két hektáros parcelláin 3-4 növénykultúrát vetnek. Leginkább kukoricát, búzát, cirkot, lucernát, édesköményt. A táblákon természetközeli, vegyszermentes gazdálkodást folytatnak.
A „nevelőapa” szárnyai alatt
A fogoly mintaterületre évente kétszer telepítenek madarakat. Márciusban általában 50 párt engednek szabadon, amíg augusztus végén 1000-1500 tíz-tizenkéthetes növendékmadarat repatriálnak. Akkor különösen fontos, hogy sikeresen megtalálják helyüket a vadonban.
A fiatalok huszonötösével jókora ketrecbe kerülnek, és egy felnőtt kakast is helyeznek közéjük „nevelőapának”. A fogolynál ugyanis a kakas is részt vesz az utódok vezetésében. 3-4 napig együtt vannak, majd ugyanilyen időközönként felezik a kakas mellett élő növendékek számát. A szabadon engedett fiatal madarak a kakas folyamatos cserregését hallva kezdetben a ketrec körül maradnak. Majd mire az utolsó fiatalt a kakassal együtt elengedik, teljesen megszokják a környéket, ragaszkodnak hozzá. Természetesen a kihelyezés ideje alatt nemcsak a bent lévő állatok, hanem a már kiengedettek is kapnak eleséget, ivóvizet.
Ahol fogoly, ott mezei nyúl is van A fogoly mintaterületen a búvóhelyek sokasága, a táplálékbőség és a ragadozókontroll elősegítette a mezei nyúl állományának növekedését is. Ez az apróvad 3-6 kilogrammos, a mintegy 10 centis fülének vége pedig fekete – e két tulajdonsága alapján könnyen megkülönböztethető a házi nyúl ősétől, a nálunk csak foltszerűen elterjedt üregi nyúltól. A mezei nyúl kora tavasztól nyár végéig hozza világra utódait, melyek nyitott szemmel születnek, s a földön lapulnak meg. Anyjuk időnként visszajár hozzájuk. Fontos, ha ilyen „elárvult” állattal találkozunk, semmiképpen ne simogassuk meg, mert anyjuk ezt követően már nem szoptatja őket. |
A fogoly családokban szeret élni, s a párok jó idő esetén akár egészen tavaszig együtt vezetik utódaikat. A kakassal kihelyezett fiatalok így mintegy 200-250 méter sugarú körben maradnak, s tavasszal, a nászidőszakban a szomszédos területekről választanak maguknak párt. Jellemzően márciusban az erdőgazdaság dolgozói ivarérett madarakat is kihelyeznek, általában ötven kakast és ötven tyúkot. A visszavadítás során az állatokat először párban helyezik a ketrecekbe, s néhány napig figyelik a viselkedésüket. Előfordul ugyanis, hogy nem fogadják el egymást, támadólag lépnek fel. Olyankor általában kakascserével orvosolható a baj.
Az összeszokott párokat többnyire 3-4 nap után engedik ki a természetbe. A könnyebb nyomon követéshez eleresztés előtt a foglyok különböző színű lábgyűrűket kapnak, ezáltal már messziről megfigyelhető egy-egy állat „személyazonossága”. Örvendetes tény, hogy mind több gyűrű nélküli madárral is találkozhatunk, amelyek már a szabadban keltek. A visszatelepítési munka eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kezdeti 20-25 példány helyett mára 800-1200 fogoly él a területen. Emellett a térség oly részein is megjelentek ezek a madarak, ahonnan már évtizedekkel ezelőtt eltűntek.
Vadriasztó lánc, ragadozókontroll
Különösen nagy figyelmet kell fordítani a foglyok visszatelepítésekor arra, hogy kellő menynyiségű búvóhely álljon a rendelkezésükre, ahol biztonságban érezhetik magukat, s nem válnak a ragadozók prédájává. A területet művelő mezőgazdászok és földtulajdonosok is segítségükre vannak az erdőgazdaság dolgozóinak, mivel változatos vetésszerkezetet alakítanak ki, s a mezőgazdasági munkákat is az állatok igényeinek figyelembevételével végzik.A kaszálásnál úgynevezett vadriasztó láncot szerelnek a gépekre, így nem okoznak kárt az apróvadállományban. A csatornapartokat, táblaszegélyeket – kizárólag költési idő után – kézi munkával tartják rendben, kaszálják.
Fontos, hogy a kihelyezendő állatok egészségesek legyenek, megbízható helyről származzanak, ezért a DALERD Zrt. a Gemenc Zrt. lenesi telepéről vásárolja a foglyokat. Az állategészségügyi hatóság is figyelemmel kíséri a kihelyezéseket, és a természetvédelmiekkel is virágzó az együttműködés.
Folyamatos a ragadozókontroll – mintegy negyven különböző méretű és típusú eszközzel csapdázzák a vadállomány vámszedőit. Ha pedig a területen gyakori ragadozó madarak jelennek meg nagyobb számban, veszélyeztetve az apróvadállományt, akkor költési időn kívül, szigorú feltételekkel befogják a görbecsőrűeket, s elszállítják az erdőgazdaság ásotthalmi nagyvadas területére, s ott jegyzőkönyvezés és lábgyűrűzés után, természetvédelmi őr jelenlétében szabadon engedik őket.
Királyfácánok az Alföldön Derekegyház immár királyfácánjairól is híres. Néhány évvel ezelőtt harminc példány beszerzésével kezdődött a tenyésztés, a jelenlegi állomány pedig közel kétezer madárból áll. A királyfácán kakasa a vadászfácán közeli rokona, viszont az erdőségeket kedveli, ezért nem versenytársa a hazánk területére már a rómaiak által betelepített rokonának. A kakasok farktollazata már első évesen 1,2-1,3 méter hosszú, idősebb korban pedig elérheti a 2 métert. Repülés közben sajátságos hangot hallatnak, miközben hosszú farkukkal jól kormányoznak. Tavasszal, a dürgés idején a kakasok jellegzetes párharcot vívnak, mely a természetjáróknak életre szóló élmény. Az eredetileg Kínában honos királyfácánt Marco Polo hozta először Európába. Tartása, tenyésztése megegyezik a vadászfácánéval, bár a kikelő csibék általában életerősebbek, mozgékonyabbak. Derekegy há zon egy-egy tenyész csoport egy kakasból és öt tyúkból áll, a keltetést pedig gépekre bízzák. |
Mind jobbak a feltételek
Miért lett szükség a repatriálásra? Ezek a mintegy fél fácán nagyságú madarak a 20. század negyvenes éveiben meglehetősen gyakoriak voltak hazánkban, jelentős számban kerültek puskavégre. A 40-es évek kemény telein ugyanakkor igencsak megritkultak, majd a nagytáblás mezőgazdaság bevezetésével vészesen szűkült a búvó- és fészkelőhelyük, így a megmaradt populáció sorsa is sok helyütt megpecsételődött. Tetézte a bajt a kóbor kutyák felszaporodása. Az elszigetelten megmaradt állományokat ráadásul a beltenyésztés is veszélyeztette, mivel a fogoly viszonylag helyhez kötött állat. A rendszerváltást követően a tulajdonviszonyok és a földhasználat megváltozott, a kisparcellák, az ugaroltatott földek lehetővé tették, hogy hazánkban három helyen, az akkori mezőgazdasági minisztérium támogatásával fogolyrepatriációs mintaterületeket hozzanak létre. Így remény van arra, hogy a fogoly állománya újra nagyapáink, dédapáink korára emlékeztessen.
Egész éves gondoskodás
Bár az apróvadakat egész évben etetik a derekegyházi vadászterületen, a legtöbb takarmányt mégis ősztől tavaszig helyezik ki. Nem elég azonban nekik a terülj-terülj asztalkám, itatásukról is gondoskodunk kell, ezért három napelemes és két szélkerekes vaditatót üzemeltetnek. A szokásos gabonaféléken kívül az állatok napraforgót, cukor- és takarmányrépát kapnak, és olykor szezonális gyümölcsöket, például görögdinnyét. Kisbálás lucernaszénát és silót, sót is adnak nekik. Hetente kétszer juttatják el a területekre a vadak „elemózsiáját”, viszont hóban, nagy hidegben erre gyakrabban kerül sor. Amikor hótakaró lepi a tájat, nemcsak a földutakat, hanem az etető környékét, sőt a csatornapartok egy részét is letakarítják. Így a területen a tél vége felé könnyen friss zöldtakarmányhoz juthatnak az állatok.