Mit hagyott örökül, hogyan küzdenek meg a feladattal, tettük fel a kérdést Hermann Viktóriának, a tangazdaság vezetőjének, akit a három és fél évtizedes személyes ismeretség okán kerestünk meg. „Karcsi bácsival a hetvenes évek közepén kötöttem ismeretséget, akkor már termeltük a Cserszegi fűszerest, s Ljubjanában nagyarany érmet nyertünk vele” – emlékezett vissza a kezdetekre a szakember. Nagyon jó fajtának bizonyult mint a szőlőtermesztésben, mint a borászatban. Töretlen népszerűségnek örvend azokon a területeken, ahol magasabb a hőösszeg, több a napfényes órák száma, nincsen fagy. Még késői szüretelésre is alkalmas, szülőhazájában kicsit nehezebb, teltebb fűszeres bort ad. És természetesen az Alföldön is feltalálja magát. Ott bora könnyű, üde, fűszeres. Mindkettőt kedvelik a szakemberek. „Máig nem fedezetük fel teljesen a fajta teljes értékét” – hangsúlyozta a telepvezető, aki azt is hozzátette, nagyon sok kincs rejlik a fajtában, Bakonyi Károly a Cserszegi fűszeressel aranyat talált. De nem csak ezzel a fajtájával. A Nektár is kitűnő, s ha lehet, még több illattal rendelkezik. Mindkettő jó cukorgyűjtő fajta, de kettőjük közül is kiemelkedik a Cserszegi fűszeres, rendkívül rövid idő alatt eléri a 22 mustfokot. Anélkül, hogy későn szüretelték volna 14 alkoholfokot nyertek, de 13 alatt soha nem volt.
A nyolcvanas évek elején már államilag elismert fajta volt a cserszegi. Éveken keresztül csak szürke eminenciásként szerepelt a telepítésekben, a népszerűség elkerülte. Akkor robbant be igazán, amikor kiderült, hogy az Alföldön minden fajta elfagyott, csak a Cserszegi nem. Akkor aztán a kunságiak elkezdték telepíteni. Ma is az Alföldön és a Balaton környékén terjedt el leginkább. A dicséret mellett egy hibáját említette a szakember: nagyon érzékeny az atka kártételre.
Borász szemmel nézve nem jelent egyszerű feladatot, meg kell „tanulni” feldolgozni. Megesik, hogy egyszer csak eltűnik az illata, majd visszajön. Ugyan akkor óriási előnye, hogy magasabb a savtartalma mint a többi illatos fajtának. Hiszen tudjuk, az illatos, de alacsony savtartalmú boroknál nagyobb a veszély az egeresedésre, az egéríz kialakulására.
A Cserszegi fűszeres népszerűsége egyre nő, még nem érte el a csúcsot.
Bakonyi Károly termékeny nemesítő volt: a Cserszegi fűszeres, s annak édes gyermeke, a Nektár, mellette a Magyar rizling, a Pelso, a Rozália, s nem utolsó sorban a Nektár leánykája, a Valentin jelzi munkásságát. Ez utóbbihoz kellene egy kis marketing segédlet – Bakonyi Károly nagyon szerette volna elérni –, hogy Valentin napra „a Valenti napi borként” lehessen megjelentetni. „A Pelso Olaszrizling jellegű, de nagyon sikeres a Pátria, amely a Rozália testvére” – sorolta a családfát Hermann Viktória. A Rozália pirkadt színű szőlő. Csak jókat lehet mondani a Corvinusról, amely még bejelentésre vár. De ott van a Vinitor, a Pelso testvére, amely talán a legszebb szőlő. Az Olaszrizlingtől örökölte a vállasságát, sárgára érik, nagyobb, paraszemölcsös bogyókkal. Nem csak a szemnek szép, de a bora is ízletes.
Önkéntelenül is felmerül a kérdés, mitől „bakonyisak” a fajták, hogyan ismerhető fel a nemesítő keze munkája? „Bakonyi Károly már megjelenésében is nagyon imponáló volt, nagyszerű beszédkészséggel rendelkezett” – mesélte a szakember. De amit talán legelőször ki kellett volna emelni, a kedvessége. A személyisége a fajtáiban is visszaköszön. Csak a világra nyitott ember látja meg a dolgokat.
Dr. Bakonyi Károly 1949-ben kezdett szőlőnemesítéssel foglalkozni. A nemesítői munkája klón szelektálással indult, majd az 1950-es évek végétől fehérborszőlőfajták keresztezéses nemesítésével foglalkozott. Az 1970-es években Teleki alanyfajtákat gyűjtött be, azok értékelését, leírását végezte. Ebben az időben kezdte el az alanyfajták klónozását, majd keresztezéses nemesítését. Az 1980-as évek végétől magnélküli csemegeszőlőfajták, vörösbort adó fajták keresztezéses nemesítését, a hibridek értékelését végezte.
