A régmúlt idők javas-, vagy füvesasszonyai többnyire a családon belül szerezték meg a gyógyításhoz szükséges ismereteiket. Már kisgyerekként járták az erdőket, mezőket az idős, tapasztalt gyógyítóval, általában a nagymamával, akitől olyan tudásra tehettek szert, melyek könyvből nehézkesen tanulhatók.
Ehhez a tudáshoz nyúlunk vissza mi is, amikor gyógyító növényeket gyűjtünk, és belőlük gyógyító szereket készítünk.Talán nem is gondoljuk, de már azzal sokat teszünk az egészségünkért, hogy felkutatjuk, gyűjtjük e növényeket. Hiszen önmagában a friss levegőn tett séta is jót tesz testünknek, lelkünknek.
A gyűjtésnél örök szabály, hogy kerüljük az autóforgalomtól terhelt területeket, hiszen a növények megköthetik a kipufogógázokkal távozó szennyeződéseket és nehézfémeket. Szintén ezért nem célszerű például gyárak környékén növényeket gyűjteni. A természetvédelmi oltalom alatt álló területeken (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek) kizárólag engedéllyel, megfelelő ellenőrzéssel gyűjthetők a gyógynövények. Az Erdőtörvény 69. § (7) bekezdése pedig kimondja, hogy állami erdőkből csak az egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségben vihetünk haza erdei melléktermékeket, azaz naponta legföljebb 2 kg gombát, 2 kg vadgyümölcsöt és 2 kg gyógynövényt szedhetünk.
Azt se feledjük, hogy ugyan e növények megelőző jelleggel alkalmazva sok bajtól megóvhatnak minket, súlyosabb betegség esetén csak a hagyományos orvoslást kiegészítő gyógymódként alkalmazzuk készítményeiket. A teákhoz, illetve más házilagos készítményekhez pedig a legjobb jó minőségű, ellenőrzött forrásvizet használni.
