A várt koncertet erdei séta előzte meg, amelynek során szakember vezetésével ismerkedhett ek a kirándulók a Mátra élővilágával. A nagyszállóval szemközti hegyoldal is benépesült, s a művész hegedűvel, citerával szintén felkaptatott a tisztásra. A természet azonban közbeszólt, s az erdei muzsikát a maga képére formálta: hatalmas égzengéssel, villámlással, és szakadó esővel jött a nyári zápor. A felhevült talaj szinte gőzölgött, a napfény átsütött az esőfüggönyön, ami bizony nem akart foszladozni. Így aztán mégsem a nagy bükkfa alatt , erdei díszletek között , hanem – jobb híján – a szálló teraszán csendült fel a muzsika. A hallgatóság bőrig ázva is lelkesen hallgatt a Lajkó Félix szenvedélyesen előadott, erdőihlett e dallamait.
Lajkó Félix helyett jobbára a hegedűje szól. Hangszere előtt meghajol a nagyvilág, bármerre is jár vele. Őstehetsége, elementáris erejű játéka magával ragadja a közönséget Budapestt ől Tokióig, Újvidéktől Párizsig, Amszterdamtól New Yorkig. Világhírű fesztiválokon, előkelő színpadokon éppúgy várt vendég, mint a Mátra lombjai között.
A csendes, szőke fi atalember maga nem szívesen beszél, s ha mégis, hát csak egy-két szóval, fél mosollyal válaszol. Az erdőket viszont nagyon szereti. Utolsó két lemeze odakinn, a palicsi erdőben született. Utóbbinak már a címe is árulkodó: „A bokorból”. A lemez érdekessége, hogy nem csak a hangulat, de a felvételek is egyenest az erdőből valók. A dalok megidézik a fákat, bokrokat, a madarakat, az esőt.
A szeszélyes eget kémlelve, a mátrai koncert előtti percekben kérdezgettem a muzsikust.
● Gyerekkori emlékek kötik az erdőkhöz, gyakran járt kirándulni a szüleivel?
– Sose voltunk. Ahol én születtem, gyerekeskedtem, ott nem volt erdő. Topolya mellett, Kishegyesen főleg földművesek élnek, minden erdőt kivágtak. Sokáig nem látt am ilyesmit, talán éppen ezért érdekel.
● Mikor csavargott először erdőben, mikor szeretett bele?
– Középiskolás koromban.
● A palicsi erdőhöz képest milyennek találja a Mátrát?
– Most járok itt először, soha életemben nem voltam még erre. Azért fogadtam el a meghívást, hogy lássam itt a tájat. Kis, egynapos nyaralás. Jólesik a hűvös, nálunk az alföldön nagy a hőség. Palicson meg már nincs is erdő. Kivágták.
|
Muzsikál az erdő Idén már kilencedik alkalommal rendezték meg a Muzsikál az erdő ‒ Mátrai Művészeti Napokat. Mind a kilenc napon más-más helyszínen kínáltak ígényes programokat a szervezők, a Mátra lábától Galyatetőig. A koncertek, hangversenyek mellett képzőművészeti kiállítások, sportrendezvények, erdészeti és természetvédelmi szakemberek vezetésével tett séták, kirándulások, és persze a falusi vendéglátók várták a természet és zeneművészet iránt érdeklődőket. Az erdő és a zene ilyen közös megjelenése nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában egyedülálló, hangsúlyozta Szabó Lajos főszervező. Az erdei koncertsorozatot több állami erdészeti zrt. is támogatta. |
● Tudta, hogy ez a sors vár rá, azért vette ott fel a lemezt, hogy emléket állítson vele?
– Nem, csak így jött ki. De úgy látszik, ráéreztem. Azóta nem is megyek arra.
● Szabad térben máshogy szól a zene. Vannak kedvelt helyei, ahová vissza-visszajár?
– Nyáron majdnem minden koncertem a szabadban zajlik, de nem úgy, mint itt, hanem erősítéssel. Egyik kedvencem Aggtelek, ahol már többször felléptem.
● Említett e, hogy kislányával együtt szereti nézni a rajzfilmeket. Itt most olyan a díszlet, mint a mesében. Óriás tölgyek, gyertyánok, fenyők állják a szelet, ázó tisztásokra süt a nap, csatt og a villám. Játszott már viharban?
– Ilyenben még nem! Nagyon szép. De vigyáznom kell a hangszerre, a hegedű nem bírja a vizet.
● Természetközelben, kertes házban lakik?
– Igen, és van a környéken egy lovas tanyánk is.
● Szeret lovagolni?
– Nem nagyon forszírozom a lovaglást. Ha esek, ki tartja el a családot?
● A kicsi Lédát föltette már a lóra?
– Persze. Anyjával szokott lovagolni.
● „Ültess egy fát, nevelj fel egy gyermeket, írj egy könyvet, nem éltél hiába”– a régi kínai mondás szerint. Ültetett már valamilyen fát?
– A napokban éppen ötven paulowniát (császárfát). Ez egy gyorsan növő kínai fafajta. A szüleim most ilyesmivel foglalkoznak nagyban. Amúgy apám matek-, anyám meg magyartanár.
● Úgy tudom, Maga nem rajongott annyira az iskoláért, viszont a tündérek a bölcsőjébe csempészték a hegedűt.
– Így menekültem meg.
Az eső nem adja föl. A szervezők se. Több tucatnyi vizes kiránduló próbál behúzódni a szűk fedél alá, és élvezni a zene születését. Lajkó Félix hegedül. Arcába hulló tincsekkel, hunyt szemmel, befelé figyel. Úgy érezni, a dallamok nem is a hangszeréből, de belőle szállnak fel, s ő ott barangol halkan fütyörészve a patakparton, fák alatt, tisztásokon. Ma még a Mátrában hallgatjuk, másnap pedig már szülőfalujában, Kishegyesen muzsikál a nyári fesztiválon. Járja a maga útját a zenében, ahogy az életben, s az erdőben is.
