Aki gyermekkorában a lepkészet rejtelmeibe belekóstol, akár életre szólóan elkötelezettjévé válhat. Ilonczai Zoltán lepkész kertépítész is kora gyermekkorában „fertőződött meg”, s mára kimagasló eredményeket ért el a hazai fajok védelmének megszervezésében, a lepkebarát kertmozgalom elindításában.
Ne szúrjuk gombostűre!
A lepkészet még néhány évtizeddel ezelőtt is egyet jelentett a lepkegyűjtéssel. Szerencsére mára ez a szemlélet teljesen megváltozott: a fajok védelme, illetve a szabadban való megfigyelésük a fő cél. A Kárpát-medencében több mint 1200 nagylepkefaj él (hazánkban 1150), amelynek mindössze húsz százaléka röpül nappal, a többit legtöbbször csak az utcai lámpák fényudvarában vagy a nyáresti grillpartik közben láthatjuk.
Védett területen semmiféle lepke nem gyűjthető, a mintegy kétszáz védett faj egyedei pedig sehol sem foghatók meg. Szigorú természetvédelmi bírságra számíthat, akinek a gyűjteményébe akár csak egyetlen védett faj bekerül. Mivel kizárólag megfelelő technikával, tárolási módszerrel lehet tartós gyűjteményt kialakítani, így a védelem alatt nem álló fajok elfogásának és gombostűzésének sincs sok értelme. Sokkal maradandóbb élményt nyújt a lepkék szabadban való megfigyelése, fotózása. Ha pedig mégis preparátumokon szeretnénk tudásunkat bővíteni, a múzeumokban sok százezret találunk belőlük.
Országjáró lepkészek
Egy-egy terület állományának felmérése (monitorozása) napjaink amatőr lepkészeinek egyik leggyakoribb munkája. Angliában évente több tízezer lepkész járja így az országot. A fajok számának, illetve az állománynagyság ingadozásának tükrében a természetvédők sok hasznos információhoz juthatnak környezetünk állapotáról.
Bár nálunk még az új típusú lepkemegfigyelés csak néhány éves múltra tekint vissza, sikerét bizonyítja, hogy egyik természetvédelmi területünket a fokozottan védett lepkefaj, a fóti boglárka megőrzésének céljából alakították ki.
Mozaikos erdők
Az 1950-es, ’60-as évekig, amíg az erdőségeket és a mezőgazdasági területeket hagyományosan művelték, viszonylag háborítatlanul éltek a lepkék hazánkban. Így az úgynevezett „özöndékfajok”, mint például a galagonya-krétalepke, hatalmas rajai olykor-olykor elsötétítették az eget. Az azt követő időszakra jellemző erőltetett fásítások, a gépesített fakitermelés, a tarvágások, az ültetvényszerű erdők létrehozása, a nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása viszont egytől egyig nagymértékben csökkentették a lepkék túlélési esélyeit.
Napjainkban újra tért hódítanak a lepkéket óvó módszerek, és ebben a munkában az erdészek, az állami és társadalmi természetvédő szervezetek éppoly fontos szerepet játszanak, mint a kiskerttulajdonosok. 
Az egyik fő feladat a hazai lepkék élőhelyének a védelme, azaz a természetszerű erdők kialakítása. Ezek az erdők mozaikos szerkezetűek, amelyeket gazdag cserjeszint határol, az erdei réteken, tisztásokon üde, félszáraz és száraz gyepek találhatók, s a mocsarak, lápok, azaz nedves élőhelyek is a lepkék rendelkezésére állnak.
Vízre is szükségük van
Ha kertünkbe a környéken élő lepkefajoknak megfelelő tápnövényeket telepítünk, akkor hamarosan a környezetünkbe csalogathatjuk őket. Általában a nagy nektártartalmú növényfajokat, -fajtákat kedvelik, de bizonyos színeket is előnyben részesítenek. Nem csak etetni, itatni is kell a lepkéket. A legegyszerűbben úgy, hogy 1-1,5 négyzetméteres árnyékos területen homokot vagy tőzeget terítünk le, s azt rendszeresen locsoljuk. 
De használhatunk a méhészek körében elterjedt úgynevezett méhitatót is: ferde deszkára egy tartályból folyamatosan vizet csöpögtetünk.
Mivel a lepkék egy része kifejletten vészeli át a telet, így megfelelő búvóhelyről is kell gondoskodni. Ez lehet egy használaton kívüli madárodú, de ha a pince ajtaját vagy szellőzőjét úgy alakítjuk ki, hogy azon a menedéket kereső állatok bejuthassanak, szintén hozzájárulunk sikeres áttelelésükhöz.
Lepkenász a kertben
A hagyományos művelésű gyümölcsösök is kedveznek e tarkabarka rovaroknak, de kifejezetten lepkebarát kertet is létesíthetünk. Ez igazi kihívás, hiszen ilyenkor magát a természetet csempésszük lakóhelyünk közelébe. 
Ott aztán akár a körülöttünk csapongó lepkék hosszú és bonyolult fejlődési folyamatát is nyomon követhetjük. A legtöbb faj ugyanis életének csak rövid időszakát éli kifejlett, azaz az imágó alakban. Ez idő alatt kell olyan feltételeket kialakítanunk, hogy a lepkék ne csak táplálkozzanak a különböző növényi nektárokkal, hanem szaporodjanak is. Így a nászuknak is tanúi lehetünk. Az azonos fajhoz tartozó egyedeket szárnyuk színezete, rajzolata, illetve a másik viselkedése, valamint az illóanyagok segítik a párválasztásban. 
A nőstények a petéket gondosan megválasztott helyre, a fajra jellemzően egy-egy növénycsoportra helyezik. Előfordulnak azonban kevésbé gondosak is, melyek egyszerűen csak szétszórják a petéket.
A kikelt hernyók azonnal táplálkozni kezdenek, és folyamatosan esznek: némelyik csak levelet, mások csak virágot, de akadnak olyanok is, amelyek lédús zöld magvakat fogyasztanak. A hernyóknak is legalább olyan nagy a szín- és formagazdagsága, mint a lepkéknek, és életmódjuk is meglehetősen változatos. Olyan is akad, amelyik csak éjszaka táplálkozik. Gyorsan nőnek, s mivel bőrük nem rugalmas, időről időre vedlenek. Az utolsó vedlést követően bebábozódnak – szintén körültekintően megválasztott helyen. A bábból kikelt lepke a szárnyak ereibe testnedveket pumpál, amitől a szárnyak kifeszülnek.
Fotó: Ilonczai Zoltán és Ilonczai Sára
