Lapszemle

A magyar erdők éke: barkócaberkenye

Bátran kijelenthetjük, hogy a barkócaberkenye (Sorbus torminalis) minden része hasznos, illetve szemet gyönyörködtető. A vadgyümölcs-féléknek e mutatós faja három földrészen (Európa, Kisázsia, Észak-Afrika) is előfordul. Melegkedvelő, de a tengerektől távol eső nagy síkságok kontinentális klímáját nem viseli el. Így hazánkban is hiányzik az Alföld nagy részéről. A tölgyes erdők elegy fafajaként 3-500 méteres tengerszint felett i magasságban találjuk a legszebb példányait.

Magassága ritkán haladja meg a húsz métert, így könnyen azonosíthatók jellemző tulajdonságai. Koronája erősen ágas, a kezdetben sima, szürkészöld-sötétbarna kérge pedig keresztirányú paraszemölcsökkel tarkított , amely később barna cserepekkel leválik. 

Levelei 3-4 pár karéjjal tagoltak, ősszel egyöntetű sárga-narancs színre váltanak. Illatos, jól mézelő fehér virágai sátorozó bugavirágzatot alkotnak.Barna színű almácska termése a termesztett fajok közül a naspolyára hasonlít leginkább. Kiváló lekvár és pálinka főzhető belőle. Fájának anyaga kemény, nehéz, szép, egyenletes szövetű. Feldolgozása igazi szakértelmet kíván, mert igen könnyen vetemedik, vagyis száradás közben változtatja az alakját. A míves egyedi bútorok, faragott és esztergált tárgyak értékes fája. Az ilyen jellegű igény – szerencsére – nem nagy, ezért alapvető érdekünk, hogy a barkócák ne ítéltessenek „fűrész általi halálra”, inkább életük természetes végéig díszelegjenek erdeinkben.