Lapszemle

Erdeink lusta jövevényei

Ki gondolná, hogy ma már az ország szinte minden területén elterjedt fácánt a rómaiak szándékosan telepítették be hazánkba, azaz nem számít őshonos fajnak? Az évszázadok során több hasonló eset történt, az akarva-akaratlanul betelepített fajok száma pedig rohamosan emelkedett az utóbbi időben. Emlősállataink közül az új jövevények legtöbbje a hajdani prémesállat-telepekről elszökött egyedek leszármazottja. De akad közöttük olyan is, amelynek valamelyik felmenője hajdanán megunt házikedvenc volt. Az erdeinkben élő mosómedvék mindkétféle őssel „büszkélkedhetnek”.

A mosómedve eredetileg Észak-Amerikában honos, Kanada déli részétől egészen Mexikóig. Prémje hosszú évszázadokon keresztül igen keresett volt, így a két világháború között úgy Németországban, mint a Szovjetunió európai területén szép számmal létesítettek tenyészfarmokat. De voltak olyan újítók is, akik abban bíztak, hogy a szabadon engedett állatok levadásztatása gazdaságosabb lesz, mint a zárttéri tenyésztés.

Bájos kölyök, mogorva felnőtt

Az évtizedek alatt azonban a prém ára zuhant, a feldolgozás költségei sem térültek meg, ezért sokszor egyszerűen szélnek eresztették az állományokat. Amíg a bájos mosómedvekölykök keresett társállatokká váltak, a felnőtt példányoktól a gazdák igyekeztek mihamarabb megszabadulni, hiszen a tanulékony, játékos, kíváncsi fiatal egyedek gyakran mogorvává, harapóssá váltak. Ennek következtében mind több honosodásra „kárhoztatott” példány került ki a természetbe. Így fordulhat elő, hogy a hazai folyók, patakok, vizes élőhelyek mentén mosómedvét látunk, bár többnyire szürkületkor és éjszaka mozog. A kérdés, hogy Magyarországon megtelepedett állatnak számít- e, megosztja a szakemberek táborát. De kétségtelen, hogy a Dunántúlon, a Duna–Tiszaközén és a Tiszántúlon is megfigyelték, illetve elejtették példányait az utóbbi években.

Alig akad ellensége

A mosómedve alapjában véve lusta állat, ha teheti, a legkönnyebb módját választja a zsákmányszerzésnek. Egyszerűen a talajszinten mozog, s az ott fellelhető forrásokat próbálja a lehető legnagyobb mértékben kihasználni. Nemcsak rovarokkal, férgekkel táplálkozik, hanem kisebb gerinceseket is megfog, s megtizedeli a talajszinten költő madarak fiókáit, tojásait. Gyümölcsöket ugyancsak szívesen fogyaszt, és a települések szélén a kukákat is megdézsmálja.

A nőstény évente egyszer, 60-70 napi vemhesség után általában késő tavasszal hozza világra 1-6 kölykét, amelyek többnyire ivarérettségükig, azaz egyéves korukig együtt maradnak vele. Hazánkban nemigen akad ellensége a mosómedvének, hiszen a nagyobb sasokon kívül egyedül a farkas és az aranysakál tud elbánni vele. A rókánál ugyanakkor erősebb és gyakran nagyobb is, ezért egyfajta időzített biológiai bombának tekinthető jelenléte a magyar természetben. Éppen emiatt hazánkban ma már engedélyköteles a tartása, szaporítása pedig tilos.