A szakemberek korábban inkább erdővédelmi okokkal magyarázták a klímakárokat, azaz kórokozók és kártevők által okozott „járványos” megbetegedésre vezett ék vissza. Bebizonyosodott azonban, hogy a klímaváltozás miatt a fák ellenálló képessége, valamint a károsítók életmódja is módosul. Az 1980- as években például egy korábban veszélytelennek ismert szaprofi ta, korhadékot lebontó gombát mutatt ak ki a tömegesen megbetegedett tölgyek faanyagában. Az ilyen jellegű járványok azonban másodlagos eredetűek, és az elsődleges kiváltó okot, amely „meghúzza a ravaszt”, részletes időjárási adatok hiányában korábban nem tudták azonosítani. Ma viszont már megvannak az eszközök, amivel igen jól behatárolhatók a károkok.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az emberek nem szívesen veszik tudomásul a kedvezőtlen dolgokat. Az Alpokban például vizsgálják a gleccserek visszahúzódását, s hogy hogyan halad felfelé az erdőhatár. Könnyű helyzet, hiszen csak a „jó öreg” természet spontán reakcióját látjuk, az erdő térnyerése ráadásul mindenkinek tetszik. Ugyanakkor ott állunk az Alföld peremén, a Mátraalján, s szárad ki a kocsánytalan tölgyes, mert nincsen elegendő csapadék. Ez viszont már igen kellemetlen látvány.
Mit vesz észre a hétköznapi erdőjáró?
Az erdész az eladott fából él, azt igyekszik megmenteni. Amikor észleli, hogy a fa koronája ritkulni kezd, szárad a csúcsa, már sejthető, hogy hamarosan el fog pusztulni, ezért soron kívül kivágja. Ezt egészségügyi kitermelésnek hívják. (Persze ennek elvégzéséhez külön engedélyre van szükség.) Az erdőkben éppen ezért nem látunk sok pusztuló fát. Annak érdekében, hogy a lakosság mégis érzékelhesse a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásait, például Sopronban egyes helyeken szándékosan meghagyták a pusztuló lucfenyőket. Ezek látszólag a szúbogár károsítása miatt halnak el. A pusztulást azonban nem foghatjuk egyedül a kártevőkre, károsításuk már csak következménye a környezeti változásoknak. A melegebb idő miatt ugyanis a növények tenyészidőszaka hosszabb lett , így a kártevő több utódnemzedéket nevel. Több bogár pedig több kárt tud okozni. Ráadásul a szárazságtól élett anilag legyengült lucfenyőnek lecsökken a gyantanyomása, így nem tudja gyantával megfelelően zárni a sebzéseket, tehát sokkal védtelenebbek a szúbogarakkal szemben.
Az alkalmazkodás határai
A fás növények a klíma legérzékenyebb jelző műszerei. Az egészségügyi fakitermelésekből már a klímaváltozásra is lehet következtetni. Klímaváltozás szempontjából fokozott an érzékeny területek a sík- és dombvidékek, mert ott a hőmérséklet gyorsabban emelkedik, miközben a hegyvidékeken – felfelé – lassabban mozog. Minden előrejelzés azt mutatja, hogy például a Bükkfennsíkot alig érinti a változás. Ugyanakkor Nyugat-Magyarországon ‒ amely aránylag laposabb ‒ gyorsabb az átalakulás. Azok a frontjárások, amelyek régebben sok csapadékot hoztak Zalába, megváltoztak.
„Minderre fel kell készülnünk. Alkalmazkodni azonban csak olyan mértékig lehet, ameddig a fi ziológia engedi. Ez pedig a genetikától függ” ‒ hívta fel a fi – gyelmet Mátyás Csaba. De mindez gyakorlati értékelés nélkül semmit nem ér.
Az éghajlati hatásokat a fák esetében nem lehet klímakamrában szimulálni.
A hazai arborétumok egyfajta kísérleti helyeknek foghatók fel. Az ötvenes években nagyon értékes arborétumokat hoztak létre, elsősorban fenyőkkel. Mindenekelőtt azért, hogy megoldást keressenek az ország történetének legsúlyosabb fahiányára, a nagyon távolról behozott orosz fenyő faanyag kiváltására. A nem honos fajokkal végzett kísérletek néhány esetben fontos eredményt hoztak (pl. jól szerepelt az északafrikai cédrus, kevésbé az amerikai duglászfenyő), ami a klímaváltozás szempontjából is lényegessé vált.
Az összefüggés pofonegyszerű
Hosszú idő után sikerült elfogadtatni azt a felismerést, miszerint a genetikai változatosság a fák természetes alkalmazkodásának (adaptációjának) egyetlen lehetősége. Az adaptáció pedig nem más, mint az evolúció mikro méretű lépése. Az egyedek öröklött génállományától függ tehát, hogy adott klim a t i k u s körülmények között fennmaradnak vagy sem. Ez az összefüggés ma pofonegyszerűnek tűnhet, de korábban nem ismerték fel.
Az erdei fák szerepe azért is különleges, mert az élőlények közül a legkitett ebbek a klímaváltozás hatásának. A száz év alatt lejátszódó klímaváltozás emberi léptékkel számolva nagyon hosszúnak tűnik, de a fák esetében ez csak egyetlen röpke generáció ideje. Ezzel is magyarázható, hogy a fáknak rendkívül nagy és változatos a génállománya, és sejtjeik tetemes DNS-mennyiséget tárolnak. Jól példázza ezt, hogy a fenyőfák sejtjeinek génállománya hétszerese az emberi sejtekének.
