A bükk elsősorban Közép-Európa domb- és a hegyvidékeinek (600-800 m magasságban) fája. Főként a gyertyánnal, cser és kocsánytalan tölggyel alkot elegyes állományokat. Csak szellős, jó víz- és tápanyag-ellátott ságú termőhelyeken növekszik megfelelően. Számottevő makktermést csak 5-8 évente hoz, de magról jól felújítható. Magyarországon az Északi-középhegységben, a Magas- Bakonyban, Zalában, a Mecsekben, a Zselicségben, a Kőszegi és a Soproni hegységekben alkot összefüggő állományokat.
A bányászat visszaszorulásával talpfaként ma már jóval kisebb a szerepe a bükknek, de különösen a kandallók fűtéséhez továbbra is igen keresett tűzifa, mert ropogás nélkül ég. Egészségkárosító gesztesítő anyagokat (cserzőanyagok, gyanták) nem tartalmaz, így egy sor háztartási eszköz – edények, kanalak, kefetestek –, és fajáték alapanyaga. Épületeink belső terében is lépten, nyomon fölfedezhetjük. Gyártanak belőle padlólapokat, falburkolatokat, és sokféle bútort.
|
Hogyan ismerjük fel?
|
A szerényen erezett , egyszerű rajzolatú faanyag jól pácolható, lakkozható, így színe nem mérvadó. Jól ragasztható, ezért a belőle készített rétegelt lemezeket széleskörűen használja a bútoripar (székülés, széktámla, szekrényhátfal), az építészet, sőt a járműgyártás is (vagon- és autóbuszbelsők). A felsorolásnak még nincs vége, gyártanak a bükkfából sportszereket, szerszámnyeleket, és hagyományos fafaja a dongagyártásnak, a kaptafának, meg az esztergályozott ajándéktárgyaknak. Emellett kiváló faszén válik belőle.
Az egyöntetű szerkezetű faanyagra a jövőben is nagy szükség lesz. A jó minőségű rönkök megtermelése pedig mindig is az erdészek feladata lesz, akik jó gazdaként vigyáznak ezekre a ma már igen értékes erdőállományokra.
