Ásott halmon telt gyerekkorát a játszótér helyett az erdőn-mezőn csavargás töltött e ki. „Tudtuk, mi hol fészkel, kubikgödröket, a csalitost úgy ismertük, mint a tenyerünket” – ecsetelte ifj úkor szépségeit. Nem is volt kérdés, az általános iskola után Szegedre, Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolába jelentkezett , és onnan az Országos Szakmai Tanulmányi verseny győzteseként került Sopronba, az Erdészeti és Faipari Egyetemre.
A rovarvilág vonzásában
Soproni éveit ma is élete legszebb időszakaként tartja számon. Kitüntetésként élte meg, hogy társai valétaelnöknek választott ák, az évfolyam öszszetartását a mai napig feladatának tartja. „Kivettem részem az egyetemi diákéletből, jó firma, azaz az ottani értelemben vett idősebb diák voltam” – magyarázta, az ott szerzett barátságokat azóta is ápolja.
A rovarok mindig is érdekelték, így a TDK (Tudományos Diák Kör) munkájához ebből a körből választott témát. Diplomamunkája szintén rovartani tárgyú volt. Végzés után, tudományos Egyetem Erdővédelmi Tanszékén maradt. Onnan – a már szintén erdőmérnök feleségével együtt – kerültek Gödöllőre, az ERTI-hez, ahol az erdők egészségi állapotával és különböző rovartani témákkal foglalkozott .
Öngyógyító erdő
A szakember szerint az egészséges, erős erdő sok mindent kibír. Egy elegyetlen alföldi fenyves például nem elég változatos, ráadásul a termőhely se neki való, így a kórokozók és rovarok gyorsabban elszaporodhatnak. „Beszélhetünk az erdő immunrendszeréről, ez tulajdonképpen a változatosság és a természetesség, amivel kivédi a kórokozók és a rovarok felszaporodását” – hangsúlyozta Csóka György.
A természetes erdők szerves részei a holtfák is, amelyeket talán csak most kezdenek igazán értékelni a szakemberek. A holt és az odvas fa sokakban a rendezetlenség látszatát kelti, holott ha ezek nincsenek, akkor nem lesz harkály, amely odút váj. Harkály nélkül eltűnik a cinke is, és nem eszi meg a hernyókat, pedig ezzel nagyon sokat segít az erdők egészségének megőrzésében. De egészen apró dolgoknak is kedvező hatása lehet. Fontosak az erdőszegélyek, az erdei virágok, ezeken nyalogatnak nektárt olyan fürkészdarazsak, amelyek a hernyókat pusztítják.
Egészséges erdőt csak az adott fafajnak megfelelő termőhelyen nevelhetünk. Az erdő összetett rendszer, amit a gazdálkodás korábban igyekezett leegyszerűsíteni, és iparszerű, technológia alapú termelést akartak megvalósítani. Ennek során gyakran sziszifuszi küzdelmet folytatt ak a természet erői ellen. A szemlélet mára szerencsére sokat változott , az erdészek mind nagyobb teret adnak a természetes folyamatoknak.
Óriási felelősség
„A mi munkánk kutatni az erdők egészségi állapotát befolyásoló élő és élettelen környezeti tényezőket. Az eredmények ismeretében igyekszünk aztán az erdészeti gyakorlatban is hasznosítható ajánlásokat tenni” – magyarázta.
Napjainkban nagy hangsúlyt kapott például a bükkösök egészségének vizsgálata. A bükk hegyvidéki, páraigényes fafaj. Ezért ha a fokozatos felújító vágások során túl erősen bontják meg az idős bükköst (záródása 60% alatti), növekszik a növény-egészségügyi kockázat. Az erdőművelésnek tehát szintén nagy szerepe van a fák egészségi állapotának alakulásában.
Másik példát is hozott a szakember. Közel tíz éve volt hazánkban a gyapjaslepke legutóbbi tömegszaporodása, s most ismét hasonló jelenség előtt állunk. Szabad-e permetezni a hernyók ellen? Ha igen, akkor hol és milyen szerrel? Komoly szakmai kérdések. Ha májusban ennek mérlegelése nélkül nagy területeken permeteznénk, több kárt okoznánk, mint hasznot. Amikor Csóka György „kopogtatja” a fákat, nemcsak a kártevőket, hanem a védett, ritka fajokat is számba veszi. Hazánkban a tölgyeken közel hétszáz növényevő rovarfaj él.
Orvosolni kell a hibákat Erdeink magukon viselik az évszázados gazdálkodás nyomait. Emellett változnak a környezeti viszonyok, amelyek szintén hatnak az erdőre. Egészségi állapotuk nagyban függ az időjárás változásától. Az utóbbi ötven évben például egyértelműen gyakoribb az aszály. |
Óriási a szakemberek felelőssége. Hiszen amit most tesznek, vagy nem tesznek, annak még 80-100 év múlva is lehet hatása. Ráadásul úgy kell ajánlást adniuk, hogy a jövőbeni kör- nyezeti viszonyokat csak sejthetjük, biztosat nem tudhatunk róluk. De akkor hogyan érhetjük el, hogy erdeink unokáink és dédunokáink szerteágazó elvárásainak is megfeleljenek? Mindenhol és mindenkor egyformán érvényes „csodaválasz” valószínűleg nincs. „Úgy gondolom, akkor tesszük a legjobbat, ha erdeink önszabályozó képességét – nevezzük immunrendszernek – erősítjük” – magyarázta Csóka György.
Az erdőműveléssel, a természetes folyamatok figyelembe vételével ugyanis jobban kivédhetők a klímaváltozás egyelőre bizonytalan hatásai. Tarvágások helyett lehetőség szerint törekedjünk a folyamatos erdőborított ságra, a vegyes korúságra, növeljük erdeink természetességét. Ezzel nemcsak az erdővédelem, hanem a természetvédelem célkitűzéseit is szolgáljuk.