Lapszemle

Döntés, közelítés, választékolás

Az erdő legfontosabb termékének, a fának a kitermelése nagyon nehéz mesterség még ma is, noha a legtöbb kézi eszközt már gép váltotta fel. A súlyos faegyedeket általában nehéz terepen kell mozgatni, alakítani, nem is beszélve az erdei munkások küzdelméről, amelyet az időjárás szélsőségeivel vívnak. A fakitermelés hagyományos időszaka ugyanis a tél.

A folyamat a fadöntéssel indul. Ez a legveszélyesebb munkaművelet, hiszen az évszázad alatt több tonnásra nőtt fák elmozdulása óriási erővel bír. A ledőlt fákat aztán gallyazzuk; a feldolgozásra nem kerülő részek ugyanis jobb, ha az erdőterületen maradnak – lebomlásukkal gazdagítva a talajt.

Tudta-e

A felmérések szerint napjainkban minden magyar ember 1 köbméter fát használ fel évente. Ennek csak a háromnegyedét fedezzük hazai forrásból. A tőlünk nyugatabbra, illetve északra fekvő államokban már 1,5 köbméter a jellemző szám.

A legallyazott szálfát ezután az erdei rakodóig mozgatjuk. Ez a legtöbb energiát felemésztő művelet a közelítés, melyhez manapság a leggyakrabban a csörlős vonszolót hívjuk segítségül. Igen meredek és utakkal nem ellátott erdőrészekben kiépített kötélpályákon mozgathatók a szálfák. Több helyen azonban még ma is a ló használata a legkézenfekvőbb, és az igavonó állatokra a jövőben is szükség lesz az erdőben.

A kitermelt faanyag átmeneti tárolására alkalmas erdei rakodókat a termelési területek szélén alakítjuk ki. Fontos, hogy mindig olyan erdei út csatlakozzon hozzá, amelyen teherautóval is lehet közlekedni. Az erdei rakodón az erdész először megjelöli a szálfán az eldarabolási helyeket. Az úgynevezett választékolás komoly szakértelmet kíván, hiszen akkor és ott dől el, hogy a hosszú szálfából milyen termékek lesznek. A darabolás után képződött ún. erdei választékokat (pl. rönköt, tűzifát) fajtánként külön-külön helyeken készletezzük, majd teherautóval szállítjuk tovább.

A lovakra a jövőben is szükség lesz az erdőbenTermészetbarát megoldás

Az energiaválságot már a saját bőrünkön érezzük. Ha a fát más anyaggal szeretnénk helyettesíteni, az hamar energetikai összeomláshoz vezetne, egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy az ipari alapanyagok mennyi energia felhasználásával állíthatók elő. Talán sokakat meglep, hogy a fatermesztés energiaigénye – súlyegységre vetítve – csupán hetvened része az alumíniuménak, 1/31-ed része a tégláénak, és 1/17-ed része az acélénak. És a sort folytathatnánk. Emellett a fa megújítható és teljes egészében lebomló nyersanyag, termelése nem terheli – sőt javítja! – a környezetet, és építő- vagy bútoripari anyagként hasznosítva hosszú távon leköti az élete során felvett széndioxidot. A természet barátja tehát fa alapanyagot használ, ahol csak teheti.