– Fölvett ek a miskolci erdészeti középiskolába, de a szünidőre a nővéremék elhívtak ide, Pestlőrincre. Sógorom kályhás volt, nyári munkára beálltam hozzá. Őszre már tudtam, hogy egész életemben ezzel akarok foglalkozni. Elvarázsolt az agyag, s a változatos alkotó munka. Minden cserépkályha egyedi darab, különböző stílusú ott honokba kerül, különféle igényű embereket kell szolgálnia. Élvezem a mesterségem, s ha már megegyeztünk, az árat el is felejtem, csak az érdekel, hogy jó legyen, amit építek.
A kályha pedig akkor jó, ha szép is: ha a lakásba kerülve még be sem gyújtják, máris úgy érzi új gazdája, hogy mindig is ott volt a helye. Fontos, hogy szakmailag is rendben legyen: a helyesen méretezett tűztér és járatrendszer a jó hőkihasználás feltétele. Gondosan kell megépíteni és karbantartani, és persze a fűtésen is sok múlik.
– Egy jól működő cserépkályha adja a Nap után a legtermészetesebb meleget. Érzik ezt az emberek, tán azért szeretik annyira. Gazdaságos is, elég napjában egyszer befűteni, másnapig tartja a hőt. Legjobb hozzá a kétéves, száraz keményfa. A frissen vágott fának a fele víz. Hiába ég, sokáig csak párologtat. Ráadásul kárt is okoz. A gőzből és a füstből kátrányos fekete lé csapódik ki, amitől foltosodik a kémény, s tönkremegy még a porózus kályhacsempe is. A puhafákat sem ajánlom, gyantásak és hirtelen nagy lánggal égnek. Viszont kitűnő tűzifa a kemény cser, bükk, tölgy, akác és a gyümölcsfák.
Érdemes megszívlelni a mester tanácsait, mert így 20-25 évig sem kell átrakni a kályhát. Herczku úr vidám természet, azt mondja, a saját otthoni kályhája is jó korban van: „30 éves, lehet férjhez adni”. Szerinte a cserépkályhák, akár a nők, szépek, az otthon melegét adják, és vonzzák az embert. Elárulja, hogy szíve csücske a klasszikus, nagy, zöld szemes, padkás kályha. Pedig a divat ebben is változott az idők során.
– A 60-as években az idősebb mesterek még tudtak építeni „békebeli”, igényes, szép formájú profilos kályhákat. A szocializmusban nagyon leegyszerűsödött a munkánk. Ahogy a hajdani hatszobaösszkomfortos lakásokból leválasztották a kétszoba-komfortosokat, az egyedi kályhákat is felváltották az igénytelenebb típusok. Bontottuk le a tágas nappalikból a gyönyörű szemes kályhákat, és raktuk a sarokba a sima, oszlopos egyendarabokat, amik fűtésre megfeleltek, de szépségben meg se közelítették a régieket.
A 70-es években jött a filléres, olcsó fűtőolaj, ám a büdös és veszélyes olajkályha mégse bizonyult tartósnak. Közben terjedtek a radiátorok is. De azért a tűz varázsa megmaradt. Elérkezett a kandallódivat, a tehetősebbek státuszszimbólumnak is építt ették. Volt év, hogy szinte csak azt készítettem. De az igazság az, hogy ezek tüzelőpazarlók. A nyitott kandalló mindössze 20%-os, a zárt rendszerű kb. 60%-os hatásfokú, míg egy jó cserépkályha 90%-ban kihasználható. Az utóbbi másfél évtizedben újra fel is fedezték!
A lőrinci üzletben 40 féle színű, saját gyártású, fényes és matt, festett és domborműves, címeres és horoszkópos, virágmintás és vadászmotívumos kerámiából választhatunk. Készítenek egyedi darabokat is műemlékek helyreállításához. Ott látható például a 270 éves, kecses, fehér, hasábos Habán kályha, vagy a faragott szekrény-szerű, gazdagon díszített szemes, rozettás, ördögfejes különlegesség, s a meseszép szecessziós Zsolnay-kandalló.
– Néhány régi kályhát szinte darabokból kell újraépíteni a repedezett , sérült csempék nyomán. Legutóbb a gödöllői kastély elegáns copfstílusú hengerkályháját varázsoltuk újjá. De nagyon szerett em a sárospataki vár klasszikus kályháján, vagy a nyírbátori múzeum szép, többszínű kályháján is dolgozni. Becsülöm az értékes, antik példányokat. „Vigyázzba vágom magam” előtt ük, és csodálom, hogyan tudtak a régiek ilyen nagyszerű műremekeket készíteni. Elnézve egy Mátyás király korabeli csempét, azt mondom, még a mai szerszámok és anyagok mellett is nagyon össze kell szednünk magunkat, hogy ezt meg tudjuk csinálni.
Pedig Herczku mester tudja, amit a szakmában tudni lehet. Ismeri az európai kiállításokat, tagja a nemzetközi szövetségnek, s a hazai szakmai ipartestület elnöke. Legnagyobb elismeréseképp mégis kedves öreg megrendelője kérését idézi: „Gyuszikám, abba ne hagyja, mert ilyen jóféle meleget semmi nem ad, csak a cserépkályha!” Legrangosabb kitüntetése pedig az a vers, amit a kályhájához írt egy elégedett vevő, majd egy másik vászonra hímezett , s amit most bekeretezve a bemutatóterem falán őriz.
