A Börzsöny vagy a Pilis hegység bükkös erdőinek egyes részein az elmúlt évtizedekben bizony többször is előfordult hasonló eset. Olyankor a külső szemlélő elé siralmas kép tárul: égnek meredező hatalmas, derékba tört törzsek, kifordult gyökértányérok, a fák összevisszasága. Az első feladat természetesen az életveszély megszüntetése. Utakat szabadítunk fel, majd mind beljebb jutva az egyes erdőrészletekbe, eltávolítjuk a veszélyes, vagy törött egyedeket. Ezek sajnos iparilag nem vagy csak részben hasznosíthatók, ráadásul a nagy törésfelület fertőzési kaput nyit a biotikus (élő) károsítónak. Azaz a kár zsebbevágó.
|
Mire képes a jég? A híradásokból ismert lehet, hogy az ónos eso akár több ezer hektár eroterületet is károsíthat. A fákat borító jégpáncél miatt az érintett erdok balesetveszélyessé válnak, a következmény jelentos anyagi kár, esetenként személyi sérülés is lehet. Errol az elso hallásra szomorú eseményrol mi, erdészek kicsit összetettebben gondolkodunk. |
Mégsem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a talajon fekvő holtfáknak, vagy a lábukon maradó csonkoknak is óriási szerepük van az erdő életében. Egy felborult bükk gyökértányérja például kiváló helye a magok csírázásának, és az ökörszem (Troglodytes troglodytes) is szívesen fészkel bele. A védett fehérhátú harkály (Dendrocopos leucotus), a kis légykapó (Ficedula parva) vagy a fekete gólya (Ciconia nigra) is a sokrétű mikroélohelyeket kedveli, keresi.
Jégtöréskor tehát mi, erdészek a kár helyett sokkal szívesebben beszélünk bolygatásról, mivel azt az úgynevezett természetes erdődinamika részének tartjuk. Tanulhatunk is a természet nagy beavatkozásaiból. Ezekben a helyzetekben mutatkozik meg igazán az erdő életereje. Végigkövethetjük azt a folyamatot, ahogyan a kisebb-nagyobb üres erdőfoltokat (lékek) néhány év alatt megújítja a természet. Ahogyan az odahulló magokból, a fák sarjaiból változatos életközösség alakul ki. Ezeket megfigyelve új erdőgazdálkodási módszereket dolgoztunk ki, mely modellezi a természet működését: mesterségesen hozunk létre kis üres erdőfoltokat (lékek), és ott természetesen újítjuk meg az erdőt. Így hosszú távon (60-100 év alatt) változatos korú, és több fajból álló, sokszínű erdőket alakítunk ki, melyek valószínűleg ellenállóbbak lesznek a jégtöréshez hasonló természeti hatásokkal szemben. Így válhat hasznunkra egy elsőre katasztrófának látszó természeti kár.
