Részben bécsi elvárásoknak megfelelve 1851-ben alakult meg az Ungarischer Forstverein. A magát idővel Magyar Erdész-Egyletnek nevező társaság honosított a meg az erdészek között az egyesületi életet: a vándorgyűléseket, ahol szakmai megbeszéléseket tartottak; az erdészeti érdekképviseletet; az erdésztársadalom közös fellépését saját és a más szakmák rászorultjainak megsegítésére; valamint az egyesületi közlemények révén a tagság rendszeres tájékoztatását. Ez utóbbi érdekében adták ki a Mitt heilungen des Ungarischen Fortvereines-t amelynek magyar nyelvű megjelentetésével is próbálkoztak, de mivel kevés előfizető jelentkezett, lemondtak róla.
Először magyarul
Önálló, az Erdész-Egylettől független, ráadásul magyar nyelvű lap megindítására 1861-ben kért és kapott engedélyt Divald Adolf és Wagner Károly, akik akkoriban Selmecbányán, illetve környékén voltak erdészek. Az első „Erdőszeti Lapok” a következő évben került az előfi zetőkhöz. Ezzel megteremtődött a magyar nyelvű szakirodalom állandó fóruma.
Igaz, a kiadás évről évre nehézségekkel küzdött, de 1866-tól, különösen pedig 1872-től, amikor a lap tulajdonjoga az Országos Erdészeti Egyesülethez került, az anyagi háttér és az olvasóközönség egyaránt kiterjedt.
1866. december 9-én a korábbi Erdész- Egylet jogilag átalakulva, alapszabályában, különösen pedig szellemében teljesen új, magyar Országos Erdészeti Egyesültté (OEE) vált. A továbbiakban ez az egyesület nemcsak a lapok kiadása révén, illetve az elődjétől örökölt egyesületi jellemzők megtartásával, hanem valamennyi eszközzel (beleértve a politikait is) a hazai erdőgazdálkodás fejlesztésének legfőbb irányítója, ha úgy tetszik, élharcosa lett. A pesti Alkotmány utcában, a parlament szomszédságában lévő, 1886-ban elkészült székházában – lévén a képviselők gyakran erdőbirtokosok, így egyesületi tagok is – sok olyan kérdés eldőlt, amit az országgyűlésben csak „lefuttattak”.
Kényszerszünet
Az OEE és az Erdészeti Lapok nagy korszakát az első világháború, illetve az azt követő forradalmak és a trianoni békekötés zárta le. Az egyesület tagsága nagyon megcsappant, a szakmai sajtó pedig elszegényedett . Mindkett ő csak fokozatosan, 1936-ra, a Budapesten tartott II. Nemzetközi Erdőgazdasági Kongresszusra tért magához. Ezt újabb háborús nehézségek, majd az egyesületi élet, illetve a kiadványok „újraengedélyeztetési” folyamata követte. Az OEE 1947-ben kezdett éledezni, majd amikor a következő évben belépett (-léptették) a Műszaki és Természett udományi Egyesületek Szövetségébe (MTESZ), ismét közgyűlést tarthatott .
Kibovült a tagság
Az OEE korábbi érdekvédelmi szerepe szinte teljesen megszűnt, miközben szélesre tárta kapuit minden erdő- és fagazdaságban dolgozó előtt . Jelentős volt az Erdészeti Lapok 1948-as újraindítása, amit azonban 1950-ben – egy gazdasági vezetést bíráló mondat miatt – betiltottak. Ezzel az OEE elvesztette csaknem évszázados sajtóorgánumát. Az egyesületi élet megújítását jelzi a helyi csoportok, a szakosztályok és bizott ságok megalakulása. Ugyanakkor a legnagyobb anyagi veszteséget kellett elszenvedni azzal, hogy a közadakozásból épült székházát – máig sem tisztázott körülmények között – az állam kisajátította.
Folyamatos megújulás
Az 1952-ben indult Erdő című szakmai lap 1955 óta számít az OEE kiadványának, és az Erdészeti Lapokra utaló címoldallal jelent meg 1965. és 1990. között. Az előbb negyedévenkénti, majd havi sajtóorgánum kimondottan a szakmai tapasztalatok összegyűjtése, a tudományos eredmények közlése, és természetesen az egyesületi hírek közzététele szerkesztési elvnek felelt meg. A szerkesztőbizott ság elnöki tisztét tudományos fokozatt al rendelkező, a szakma elismert vezetői, Keresztesi Béla, majd Solymos Rezső töltötték be. Az olvasók, az OEE tagjai pedig tagdíjuk fejében jutottak Az Erdőhöz. Mivel azonban az egyesület tagságának csak egy részét képezték az erdésztech nikusok és erdőmérnökök, a lapban megjelent cikkek nem elégített ék ki teljesen a 4-5 ezres olvasótábor igényeit.
A változás az ország politikai átalakulása után következett be: az új főszerkesztő, Pápai Gábor „magazin” jellegű erdészeti folyóiratot mutatott be, ami elnyerte az OEE tagságának a tetszését. 1991-től ismét az Erdészeti Lapok történelmi című kiadvány az OEE folyóirata, és folytonos megújulását jelzi, hogy az összes, 150 évnyi évfolyam digitálisan is hozzáférhető: (http:// epa.oszk.hu/html/vgi/boritolapuj. phtml?id=01192) lapon.
