A Vértesszőlősön talált leletek – koponyacsont és fogak, valamint használati tárgyak – az ember félmillió éves jelenlétét tanúsítják a környéken. A hajdani tűzrakóhely körül bőségesen előkerült állatcsontok pedig arra utalnak, hogy már akkor vadban gazdag vidéke volt ez a Kárpát-medencének. Különösen értékesek a csákvári Báracházi-barlangból előkerült nyolcmillió éves háromujjú ősló (hipparion) maradványai, a tízezer éves átfúrt szarvasgyöngyfogat pedig ékszerként viselhett e hajdani tulajdonosa. A barlang falán talált római kori feliratok Diánát, a vadászat istennőjét dicsőítik. De a rómaiak jelenlétére emlékeztet Szomód határában a mintegy másfél kilométer hosszú római út is, amely alatt szintén teljes épségében megmaradt a víz elvezetését szolgáló két kisebb boltíves alagút és áteresz.
Megújuló energiaforrás
A Vértes dolomithegység, ami meghatározza a vidék vízrajzát, fl óráját is. A csapadék könnyen elszivárog, így nem alakulhatt ak ki dús, sűrű erdőségek. A táj sziklakibúvásos, árvalányhajas gyepekkel szabdalt. A karsztbokorerdők jellegzetes faja a molyhos tölgy és a virágos kőris, alatt a jól tenyészik a cserszömörce. A gyenge termőképességű területen a folyamatos erdőborított ság megőrzése az elsődleges cél, ezért ezekből az állományokból nem termelnek ki fát. A kedvezőbb termőhelyeken találhatók a gazdaságosan művelhető erdők, elsősorban cseres tölgyesek, gyertyános tölgyesek és bükkösök. A gyenge minőségű faállományból adódóan a faanyagot jellemzően megújuló energiaforrásként hasznosítják.
Különleges ragadozók
A fakitermelés a Vértesben sosem hozott jelentős jövedelmet, ezért a múltban is igyekeztek más forrásokból is biztosítani a megélhetést.Már évszázados hagyománya van a vadgazdálkodásnak.Zsigmond és Mátyás király vadászott e tájon, ahogyan a 20. század mindenkori politikai elitje is. Mivel a terület legnagyobb része Esterházy-birtok volt, az uradalom jól képzett szakemberei – különösen a 19. század utolsó harmadától, amikor kiirtották a farkast a területről – jelentős szarvasállományt hoztak létre. De őzek, vaddisznók és az 1970-es években betelepített muflonok is szép számban előfordulnak. Magyarország öt nagyvadjából csak a dámvad él itt szerényebb mennyiségben. A ragadozók közül pedig nemcsak rókák, nyusztok, hanem vadmacskák és újabban aranysakálok is élnek az erdőben.
A terület ragadozó madárvilága igen gazdag, így például a parlagi sast is megfigyelhetjük, amint a magasban körözve a rövid füvű legelők jellegzetes rágcsálójára, az ürgére vadászik. A kerecsen mellett láthatjuk a horizonton a hazánkban meglehetősen ritka vándorsólymot is. A vörös vércse, a barna rétihéja, a karvaly, az egerészölyv, kabasólyom pedig viszonylag gyakori a vidéken.
Távol a világ zajától
A Vértes rengetege, a csönd, a nyugalom mindig is vonzott a az embereket. Nem véletlen, hogy elvonulva a világ zajától, hosszú évszázadokon keresztül éltek a Vértesben remeték és szerzetesek. A bencések – szokásuk szerint – a lakott területtől távol, egy magaslatra épített ék vörös márvánnyal díszített kolostorukat, még a 12. században. A vértesszentkereszti apátság a törökdúlás és az azt követő rombolások ellenére is lenyűgöző látványt nyújt. Különös atmoszférájával mély benyomást tesz a látogatóra a majki kamalduli remeteség épületegyüttese is. Magyarországon e rendnek csak ott maradtak fenn emlékei. A remeték cellaházaikban elzártan éltek, évente mindössze kétszer három napig találkozhattak egymással és szeretteikkel. Az esztendő többi napját teljes némaságban, sokat imádkozva, gyógyfüves kertészkedéssel, kézművességgel és kutatómunkával töltött ék.
Gyalog vagy lóval
Gyönyörű kastélyok szintén épültek a Vértesben. Ezek közül is kiemelkedik a csákvári Esterházy-kastély és nagy területű angolparkja, melyben a családtagok ünnepek, évfordulók alkalmából különös formájú kis kerti lakokat, emlékműveket, pihenőházakat építtettek és ajándékoztak egymásnak.
A Vértesi Erdő Zrt. célja, hogy minden korosztály megtalálja a számára megfelelő tartalmas kikapcsolódást, ezért hozta létre Pusztavámon a Malomerdő Panzió és Üdülőház ökoturisztikai központot. A vidéken hosszú múltra tekint vissza a lovas kultúra, napjainkban százötven kilométeres lovastúra keretében az egész Vértes körbejárható. A lófejet ábrázoló táblákat követve az itatásra is alkalmas források környékén „lókikötők” várják a lovasokat.
A Vértesi Erdő Zrt. azt is kiemelten fontosnak tartja, hogy a látogatók a pénztárcájuknak megfelelő szálláshelyhez jussanak. Így választhatunk a mindöszsze kétszáz forintba kerülő két táborhelyből, illetve megszállhatunk a különleges igényeket is kielégítő Malomerdő Panzióban. A panzió elől induló tanösvényen a gyerekek információs táblák segítségével, illetve előzetes bejelentkezésre túravezetővel ismerkedhetnek az erdővel, erdőgazdálkodással, a benne élő állatokkal. Még dámvadat is simogathatnak. Akik pedig megismerkednének az ott élők mindennapjaival, egy pusztavámi paraszti gazdaságba is betekinthetnek.
A részvénytársaság igen jó kapcsolatot alakított ki a helyi önkormányzatokkal, iskolákkal, alapítványokkal, így a Pro Vértessel és a Vértes Lovastáborral. A közös cél vezérli őket, hogy hazánk e kevésbé ismert gyöngyszemét megismertessék a jelen kor emberével, s megőrizzék az utókor számára.
Fotók: Fáczányi Zsombor, Nényei Borbála
