Amíg a „hagyományos világ” emberének az erdő semmit sem jelentett , a „felvilágosodás” korában ez a szemlélet átalakult; felértékelték az erdőt, a fát. Az új elveket nálunk nem a „harmadik rend”, a polgárság, hanem az uralkodó és környezete igyekezett érvényesíteni. Így a Mária Terézia korát meghatározó kameralista (az állami – kincstári, kamarai – birtokokat fejlesztő) gazdaságpolitika fontos szerepet szánt az erdőknek. A földesurak és a jobbágyok közös használatában lévő erdőkben mindenhol biztosítani kell a colonusok (mert a jobbágy szót is igyekeztek kerülni) épület- és tűzifaellátási jogát. (…)
Erdők az újjáépítés évszázadában
A török kiűzése, majd a Rákóczi-szabadságharc után a 18. század az újjáépítés évszázadaként vonult be a magyar történelembe. Az újjáépítés természetesen érintett e az erdők ügyét is, miközben az 1700-as évek a modern kori erdészeti tudományok megteremtésének időszaka Európában.
