Az Alföldön különösen fontos szerepet töltenek be az erdők, hiszen a szél a fák és cserjék hiányában szinte akadály nélkül hordhatná a homokot, temethetné be a mezőgazdasági területeket, az ott élők házait, tanyáit. A levegőben szálló nagy mennyiségű homok és por nemcsak az egészséget veszélyeztetné, hanem komoly gazdasági gondot is okozna. A magyar erdészek szorgalmas és áldozatkész munkájának köszönhetően azonban mára az Alföld homokbuckáit megkötötték.
A Kecskemét-Hetényegyházán fekvő Nyíri erdő Magyarország egyik legszebb homokpusztai tölgyes ligeterdeje a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. kezelésében. Kiemelkedő szerepet tölt be nemcsak az élővilág megőrzésében, hanem abban is, hogy az emberek megismerjék, megszeressék a fák, bokrok világát. Az 1905-ben kialakított, jelenleg több mint 1000 hektáros erdő különlegessége a mogyorós-tölgyes, mely a honfoglalás kori szép tölgyerdőkkel, ligetekkel, homokpuszta-gyepekkel, tavakkal tarkított terület maradványa. A mókusok, madarak, vaddisznók legnagyobb örömére a tölgyek árnyékában mogyoróbokrok nőnek.
A Szent Hubertus Parkerdőben húzódó 1848 méteres tanösvényen önálló ismeretszerzésre is alkalmas tájékoztató táblák segítenek az erdő titkainak megfejtésében. Ott található a 2003-ban megnyitott Vackor Vár Erdei Iskola is, melynek 46 fős szállása nemcsak magas színvonalú szolgáltatást nyújt a látogatóknak, hanem a 6-18 éves korosztály természetszeretetének, környezetbarát szemléletének és viselkedésének formálásában is jelentős szerepet játszik. Érkezhetünk csak egy rövid délutáni sétára, de akkor sem fogunk unatkozni, ha több napos, akár hetes ott tartózkodásra vállalkozunk, hiszen például erdei környezetben felépített foci- és kosárlabdapálya, valamint erdei tornapálya vár bennünket, s népművészek közreműködésével kipróbálhatjuk az agyagozást, a kenyérsütést, a szövés-fonást és a nemezelést is. Az erdei iskolában az ifjúság megtanulhatja az állatokkal való helyes bánás fortélyait, legyenek azok vad vagy éppen házi fajok. A baromfik tojásait naponta begyűjthetik, kecskét fejhetnek, a libák tollával párnát tömhetnek. Ráébredhetnek az erdő ezerarcúságára, hogy mennyi felfedezni valót rejt magában.. A 105 éves erdészházba belépve megismerkedhetünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc híres személyiségeivel, fegyvereivel és a korabeli egyenruhákkal egyaránt. Az egyedi hangulatot sugárzó gyűjtemény megteremtője Szulyovszky László erdész volt, akinek hajdani mindennapi munkájába is bepillanthatunk. Az épület szomszédságában található a terület egyik ékessége, a Szent Hubertus kápolna.
A parkerdőt vadaskert veszi körül, ahol a térség legértékesebb, féltve őrzött dámszarvas-állománya mellett vaddisznók, őzek, néhány gímszarvas, valamint jelentős számban apróvadak élnek. Mielőtt elindulnánk vadlesre, tekintsük meg a vadászati gyűjteményt, ahol még olyan, hazánkban igazi ritkaságnak számító állatok trófeájával is megismerkedhetünk, mint a barnamedvéével és a zergéével. Az ösvényeket járva bizony nem káprázik a szemünk, amikor Ázsia egyik legszebb madarát, a pávát pillantjuk meg. Ezek a félvad állatok immár több évtizede élnek az erdészház körül. De ne csak a tollas szépségekre, hanem a rejtőzködőbb állatokra, növényekre is figyeljünk oda, csendben róva az ösvényeket, hogy a Nyíri erdő megmutathassa rejtett kincseit.
A mókus az erdőjáró gyerekek kedvence, mivel tavasztól őszig gyakran játszanak a fák ágain, néha még a talajon is. Tápláléka elsősorban a dió, a mogyoró és a makk, melyekből télire tekintélyes mennyiséget gyűjt össze. Komoly pusztítást végezhet azonban a fán fészkelő énekesmadarak állományában, mivel elrabolja a tojásokat és fiókákat. Napjainkban Európa mókusállományát félelmetes járvány pusztítja. Angliába betelepítették az észak-amerikai szürkemókust, s ez az őshonos mókusfaj eltűnését eredményezte. Egészen a közelmúltig a kutatók azt feltételezték, hogy a szürkemókus egyszerűen erősebb, élelmesebb, így kiszorítja az európait, s csak néhány hónappal ezelőtt vált ismertté, hogy a szürkemókusban is előforduló, de azt nem megbetegítő kórokozóra vezethető vissza az európai mókusok eltűnése, pusztulása. Sajnos már Olaszországba is eljutott a szürkemókus. A betegség ott is felütötte a fejét, s robbanásszerűen terjed észak-déli irányban.
Ha erdeinkben tisztasági versenyt rendeznénk az állatok között, a borz minden bizonnyal dobogós helyen végezne. Ez a zömök, mackós mozgású állat ugyanis kotoréka közelében emésztőgödröt ás, s rendszeresen ott végzi dolgát. Hatalmas labirintusokat épít a föld alatt, melyet hosszú nemzedékeken keresztül használ, így nem ritka a száz évnél is öregebb borzvár.
A dámvad a jégkorszakig elterjedt állat volt a mai Magyarország területén, de az akkori klímaváltozást nem tudta elviselni, így az egész Kárpát-medencéből kipusztult. A feljegyzések szerint azonban még a 16. században visszatelepítették, s ma már a hegyvidéki erdőségek kivételével az egész ország területén szigetszerűen elterjedt vadnak számít. Viszonylag könnyen szelídülő állat, ezért szívesen tartják nagyobb számban a vadasparkokban is. 
A Nyíri erdőben járva októberben megfigyelhetjük a bikák barcogását. Ilyenkor az általuk kikapart teknőszerű mélyedésben erős, gerlebúgáshoz hasonló hangot hallatva hívják magukhoz a teheneket.
A fürgegyík hazánk egyik leggyakoribb hüllője, hegyvidéken éppúgy találkozhatunk vele, mint síkságokon. Ez utóbbiak, így a Nyíri erdőben élők is kisebbek, karcsúbbak. A nemeket könnyű megkülönböztetni: a hímek oldala és hasalja élénkzöld, míg a nőstényeké, mint a képen is látható, sárgás. Nászidőszakban a hímek ádáz harcot vívnak egymással, gyakran tátott szájjal űzik egymást, s bizony a küzdelem hevében előfordul, hogy farkuk vége letörik. Ez évek alatt megújul, de néha két-három, sőt több villás ágban nő újra.
Az első pávákat még a rómaiak hozták magukkal Pannóniába, s ebben az időben nem elsősorban szépségéért, hanem húsáért tartották a ház körül. A birodalom bukásával azonban szerencséjükre az ínyencek asztaláról lekerültek, ma kizárólag díszállatként szolgálnak. Hazánkban több alkalommal megpróbálták vadászati célból is betelepíteni – több-kevesebb sikerrel. Amilyen szép madár a páva, annyira kötekedő is, a baromfiudvar réme. Fülsiketítő rikoltozása messze elhallik a Nyíri erdőben is.
Bár Amerikából származik, mégis meglepő, hogy már Mátyás király udvarában is tartottak pulykát. Erre az ásatások csontleletei alapján egyértelműen következtethettek a kutatók, ami szintén bizonyítja, hogy Kolumbusz előtt is jártak európaiak az újvilágban. Az Alföldön régebben elsősorban a tanyasi portákon tartottak pulykákat, ahol a rovarok pusztításával is komoly gazdasági hasznot hajtott. Ma már több színváltozata létezik, így a Vackor Vár udvarán is fehér példányt láthatunk.
