Gál Sándor műszaki gyakornokként kezdte munkáját, huszonegy éve pedig a Zalaerdő Erdészeti Zrt. nagykanizsai erdészetének kerületvezetőjeként felel a rábízott erdőért, az emberekért. Hagyományos erdészkerületek működnek náluk, ahol az erdővel kapcsolatos összes munka megjelenik. Több mint 600 hektáros területrészt jelöltek ki számára, ahol a makkgyűjtéstől a csemeteültetésen keresztül az erdőnevelés minden szakaszát ő irányítja. A vadászat kivételével az erdőben folyó összes folyamatot kézben tartja, persze csak képletesen, hiszen a természetnek ebbe is nagy a beleszólása…
Munkaköre öt községet érint, a somogyi homokvidék és a déli-pannonhát határán együtt lélegeznek a természettel. A dombvidéken gyönyörű bükkösöket fésül a szél, másutt – ha nem is sok – akácosok büszkélkednek. Ám, ahogyan erdészünk beszéli, az akácot bizonyos körökben nemkívánatos fának kiáltották ki, így egyes helyeken kiközösített ék. A jó vízgazdálkodású erdei talajokon fajtársai közül a kocs
ánytalan tölgy tűnik ki – a területet és fatömeget illetően egyaránt –, s azt követi a bükk, a magyar- és a magas kőris. Ha nem is a sor legvégén, de ott áll a gyertyán, a cser, melyeket bár gazdaságilag értéktelenebb fáknak tartanak, nagyon szép erdőket alkotnak. Kerületéhez tartozik a közel 100 hektáros Zalakarosi Parkerdő – amely tulajdonképpen Zalaterenyén található –, s ott fut keresztül a dunántúli kéktúra útvonal is.
Száz évben gondolkozunk
A terület vízmosásokkal erősen szabdalt, meredek domboldalakkal. A tájat néhány forrás teszi üdévé, s csapadékosabb időben szinte minden völgyben víz folyik. A növényállomány pedig zömmel „kétszintes”, azaz a fák alatt megtaláljuk a cserjéket is. Ottani viszonylatban talán a vörösfenyő áll Gál Sándor szívéhez a legközelebb, bár kevés van belőle. Éppen ezért, ahová tud, tesz néhány csemetét, és ezzel egy kis színt visz az erdőbe. Emellett a szelídgesztenyét említi, aminek nem csak tartós a fája, de a termése is fogyasztható. Ha őszinte akar lenni, bevallja, kedvence a bükkös – szinte áhítattal beszél róla –, éppen most „fiatalodik vissza” egy területük. Ugyan a közelmúltban sok támadás érte őket, mert egy több mint 130 éves, rossz egé
szségi állapotú bükköst letermeltek. De ha ma megnézzük a helyét, nagyon sok csemete fejlődik benne, azaz jól sikerült a felújító vágás. – Egy idős erdő lehet, hogy szebb a szemnek, mint egy fiatal, de a búzát is learatják, ha beérett. A mezőgazdász száz napban gondolkodik, mi száz évben – mutatott rá az alapvető különbségre a kerületvezető erdész, s hozzátett e: sok magát természetvédőnek valló ember csak az aszfaltról nézi a tájat, az erdőbe már nem megy be, hogy azt is lássa, mennyi fát ültettünk el.
Az erdész napi programja évszakfüggő, de egy biztos, korán kel. Tavasszal az ültetés miatt kezdenek pirkadatkor a dolgozók, télen a fakitermelés ad feladatot. – Én nyitom az erdőt és magam is zárom, gyakorlatilag kint élek a természetben – magyarázta a szakember. Sokszor a hétvége, az ünnepnapok is kint találják, mivel a vágástakarításokra, fagyűjtésre a lakosság csak akkor ér rá.
Érthetetlen viselkedés
A visszásságokról kérdezve, a szemétlerakást emelte ki a szakember, amely a könnyebben elérhető területeken szinte mindenhol tetten érhető. Számára érthetetlen, ha az embereknek ott hon bántja a szemét a szemét, az erdőben vajon miért nem. Ha valaki csak egy köteg szőlővesszőt, venyigét tesz le, hamar mellékerül a háztartási szemét, az autógumi. Szerencséjükre a városban működő közterületesekkel – akiknek már van jogosultságuk a büntetésre – nagyon jó a kapcsolatuk. Falopás is előfordul, ha nem is jelentős mértékben. Viszont – szigorodott a tekintete – a legkisebb kihágás mellett sem megy el szó nélkül. Jelentős a vadkár a térségben. Bár a vadászati jogot a területükön egy társaság érvényesíti, a közeli 3000 hektáros gazdaságban 20 milliós vadkárról beszélnek. A szakember véleménye szerint túltartott a hazai vadállomány, túl magas a vadlétszám. – Kerítünk, amit tudunk, de a felújító vágásokban szerencsére erre nincsen szükség – hangsúlyozta az erdész. Olyan mennyiségű csemete fejlődik, hogy akkor is bőven elegendő az erdő felneveléséhez, ha a harmadát megeszik a vadak. Ez egyedül a tölgyeseknél okoz gondot, ahol az újulat nem kellő mértékű.
S önmagában mekkora nyomás Zalakaros területének idegenforgalma? A legfontosabb teendőket igyekeznek a téli időszakra időzíteni, amikor kevés a látogató a városban. A munkák szervezésénél az év többi hónapjában is fi gyelembe veszik, hogy az emberek pihenni jönnek a térségbe.
Évek óta dobogós
Amikor a tavaly elnyert Az Év Erdésze díjról kérdeztem, elmondta, hogy ahhoz először is ismerni kell a szakmát, de az nem lenne elég, készülni is kell a versenyre. A próbatételek ugyanúgy hozzátartoznak az erdő szeretetéhez, mert csak az tudja szakszerűen kezelni, aki megfelelő tudással rendelkezik. Az országos megmérett etést – amelyet minden második esztendőben rendeznek – háziverseny előzi meg. Ezeken is évek óta dobogós. A verseny feladatai szorosan kapcsolódnak az erdészeti gyakorlathoz, az ott szerzett tapasztalatokat a hétköznapokon is kamatoztatja.
Büszke a címre, mégis azt vallja, az erdő él, egész évben lüktet, ő pedig rajta tartja a kezét az ütőerén. Sokat jár egyedül az erdőben. Nem csak az ellenőrzés viszi be a fák közé, szívesen van együtt a növényekkel, mintha a családja lenne. Gyakran megáll egy-egy fában gyönyörködni. Amikor kérdem, bevallja: minden évszakot szívesen lát, de leginkább a telet kedveli. A hangokat elnyelő havat, a csendet…
