Leghasznosabb, ha tömegközlekedéssel jutunk el a helyszínre, s a buszmegállóból a bejáratig sétálva tesszük meg a megközelítőleg egykilométeres távot. Eközben meggyőződhetünk arról, hogy nemcsak embernek, de madárnak is kedves e táj. Ha télen érkezünk, például a süvöltők, tengelicek, fenyőpintyek kóborló csapataival találkozhatunk, tavasszal pedig az énekes és léprigók, erdei pintyek, zöldikék, szén- és kékcinegék hangjában, látványában gyönyörködhetünk.
A bejáratnál díjmentesen látogatható parasztudvar fogadja az érdeklődőt, ahol nemcsak tyúkokat, kacsákat, libákat, mangalicákat, szarvasmarhát láthat, hanem – különösen a gyerekek nagy örömére – simogatásra vágyó magyar parlagi kecskékkel, szamarakkal, birkákkal, nyulakkal is közelről megismerkedhet. A kapun áthaladva, a pénztárcabarát belépőjegy árát leróva, hazánk erdeinek nagyobb testű emlőseivel, így például az utóbbi években újra visszatelepült eurázsiai hiúzzal éppúgy megismerkedhetünk, mint a meglehetősen nehezen megfigyelhető bagolyfajokkal.
Bármely évszakban is érkezzünk, a Kárpát-medence faunáját könnyen tanulmányozhatjuk az állatbemutatón, majd a mintegy háromszáz hektáros, kerítéssel körülzárt területen magunk is becserkészhetjük a már megfigyelt fajok jelentős részét. No, ne ijedjünk meg, például medvével és farkassal csak közös kifutójuk előtt, árnyas fák alatt találkozhatunk. Viszont ha kitartóan, csendben rójuk az erdei utakat, csíkos malacait vezető vaddisznókocát éppúgy megleshetünk, mint békésen legelő őzeket. Ez a földi paradicsom nem mindig volt a nagyközönség számára látogatható. Még a 20. század elején is a koronás kiváltságok vadászterületeként a határban „Tilalmazott koronauradalmi erdő” feliratú tábla hirdette, hogy a nép egyszerű fiai oda nem léphetnek be. A politikai és gazdasági elit kedvelt pihenő- és vadászterülete volt 1945 után is. Azonban 1979-ben a Nemzetközi Gyermekév alkalmából megnyílt a 327 hektáros, kerítéssel körülzárt terület, melyből 30 hektár tartozik a szigorúan értelmezett vadasparkhoz.
A kecske, a „szegény ember tehene” bizony nem az erdők barátja. Nemcsak a rügyeket, az apróbb hajtásokat rágja le, hanem a kisebb fáknak akár az egész lombkoronáját elpusztíthatja. Budakeszin azonban karámban élnek, nem veszélyeztetik a terület növényvilágát – a látogatók kedveskedését élvezik
Nemzeti sertésfajtánknak, a mangalicának egyik ritka színváltozata a fecskehasú. Hazánkban a disznók hosszú évszázadokon keresztül elválaszthatatlanok voltak a bükkösöktől, tölgyesektől. Ősszel, a makkoltatás idején alaposan meghíztak a fák magvain a kondák
A barnamedve kontinensünk legnagyobb ragadozója. Hazánkban nagyritkán az északkeleti területeken fordul elő egy-egy példánya. Köztudott, hogy a medve szereti a mézet, azonban legalább ilyen csemege számára a hangyabáb vagy más néven hangyatojás. Nehézkesnek tűnő testalkata ellenére hihetetlen gyors futásra képes, amiről magunk is meggyőződhetünk, amikor a farkasokkal közös kifutóban egy-egy finom falatot próbálnak társbérlőjük elől biztonságba helyezni
A farkas az egyik legintelligensebb ragadozó, rendkívül fejlett falkaösztönnel. Ezt magunk is megfigyelhetjük a parkban élő öt példány társas viselkedése alapján. A mesék farkasával ellentétben az egészséges, védekezni képes emberre ez az állat sosem veszélyes. Zsákmánylistája rendkívül színes, a szarvastól kezdve a lóig, de ha kell, az egértől a rovarokig mindent felfal, olykor az erdei gyümölcsöket is megdézsmálja
A gímszarvas egész Európában elterjedt, s nyugatról keletre haladva mind több a változata. A színük is változik: míg nyugaton a vöröses árnyalat jellegzetes, addig keleten a szürkés. Hazánk egyik legértékesebb trófeás vadja, melyet gyakran becserkészve, néha viszont lovas kocsiról vagy lesből vadásznak. Szarvasbőgés idején hangutánzó bőgőkürttel féltékennyé teszik a bikát, így csalogatják a leshez
Csíkos kedvencek
Három hónap, három hét és három nap vemhesség után éppen Bálint-napon adott hat malacnak életet a Budakeszi Vadaspark egyik vaddisznókocája. A következő napokban pedig újabb csíkos apróságokkal bővült a vaddisznókonda.
A Pilisi Parkerdő természetes erdőterületén is februárban és márciusban születnek a vadmalacok és a tavasz végén az őzgidák. Az eleven vadmalacok tavasszal a látogatók kedvencei lesznek a barlangjukból előbújt medvékkel és a vadasparkba újonnan beköltözött hiúzzal együtt. A kis kedvencek védelmében különösen fontos, hogy a látogatók a szabályokat betartva, kizárólag pórázon sétáltassák kutyáikat az erdőben. A gazdájától eltávolódó kutya az embernél sokkal jobban zavarja a vadon élő állatokat, a fiatal egyedek el is pusztulhatnak az állandó zavarás következtében.
Hazánkban valaha gyakori állat volt a bölény, de számuk már a középkorban igen megfogyatkozott. Az első világháborút követő ínséges időkben a vadonból egész Európában teljesen kipusztult, de az állatkertekben gondozott példányokból sikerült több jelentős állományt kialakítani az országban
A pusztai sas rendkívül ritka, kóborló faja hazánk madárvilágának. Legnagyobb eséllyel a Tiszántúlon tűnik fel egy-egy példánya. Viszont a hatalmas eurázsiai síkságokon sok ezer pár fészkel belőle, így világállománya nem veszélyeztetett. Mivel élőhelyén kevés a fa, fészkét legtöbbször a talajra építi. Fogságban igen jól szaporodik, gyakori, méreteivel lenyűgöző állatkerti madár
Mátyás király címermadara, a holló a varjak családjának legméretesebb képviselője.
Száma az elmúlt években örvendetesen gyarapodott hazánkban, de az állomány a mai napig nem tudta kiheverni azt a veszteséget, melyet hajdan más varjúfélék ritkítására kihelyezett mérgezett tojások okoztak. Nemcsak emlékezőtehetsége bámulatos, hanem hangutánzó képessége is, egyes példányai képesek az emberi hangon is „megszólalni”
A világ legelterjedtebb baglya a gyöngybagoly. Dél-Amerikától Ausztráliáig honos, s még a távoli Galapagosz-szigeteken is megtalálható állománya. A Kárpát-medencében is sokfelé előfordul, nemcsak erdőkben, hanem lakott területen is, ahol leginkább templomtornyokban, háborítatlan padlásokon fészkel, ahonnan sötétben indul el vadászatra
A fülesbagoly hazánk kisebb-nagyobb erdőfoltokkal tarkított területeinek éppúgy jellegzetes madara, mint a nagyvárosok parkjainak. Nem költöző faj, de télire a kontinens északi területeiről nagyobb számban érkeznek áttelelő példányai
Nem árvák!
Magyarország leggyakoribb párosujjú patása az őz. Az erdőn járók gyakran találnak az őzsuta által gondosan elrejtett szopós gidákra.
Ezek nem elárvult egyedek! Semmiképp ne közelítsünk hozzájuk, ne simogassuk, nehogy visszatérő anyjuk idegen szagot érezve már ne foglalkozzon velük, s ezzel így a pettyes kis állatok pusztulását okozzuk. Az őz a közhiedelemmel ellentétben igen goromba állat, a háznál nevelt őzbakok az emberre is veszélyesek lehetnek.
Ezt a gidát is árvának hitték, pedig csak a szabadon engedett kutyától megriadva hagyta magára az anyja. Hiába került a vadasparkba, sajnos csak három hónapos koráig élt, mint még 8 társa azon a tavaszon.
Összeállította: Dr. Tóth Zsigmond
Fotó: Nényei Borbála
