Nagy lépés volt, amikor feltalálták a magfúziót és a műszaki fejlődés lehetővé tette a szél, az ár-apály, a vízierő, a földben rejtőzködő úgynevezett geotermia, valamint közvetlenül a napenergia energiatermelés céljára hasznosítását. Az is tény, hogy minél fejlettebb a társadalom, annál több energiát emészt fel és bizony ez komoly ökológiai lábnyomot hagyhat. E veszélyek felismerése hozta létre a megújuló energiaforrás fogalmát. Ezt nagyon leegyszerűsítve úgy kell értelmezni, hogy körültekintő használatával nem változik a felhasználható mennyisége és környezetkímélő. Ma ebbe a fogalomkörbe tartozik a biomassza és azon belül a tűzifa. De hát mi is a tűzifa ma Magyarországon?
Évente 13 millió köbméterrel gyarapodnak erdeink, amelyből közel 9-10 millió köbméter kitermelésére van lehetőség, az előző évek adatai szerint azonban csak 7 millió köbméternyit vágunk ki valóban. A kitermelhetőséget a tulajdonosoktól (legyen az állami, avagy magán) független hatóság határozza meg, kiknek tevékenységét igen kemény törvények (erdőtörvény) irányítják. Az említettek miatt Magyarországon kizárólag ökológiai alapokon nyugvó erdőgazdálkodás folyhat.
Ahhoz, hogy megértsük a fakitermelésen belül a tűzifa képződésének folyamatát, meg kell ismerkednünk egy barátságtalan fogalommal, amit a szakma úgy hív: minőségi választékolás. Természetközeli erdőgazdálkodáson belül kizárólag fakitermelési engedélyek birtokában kezdhető meg a fakitermelés.
Ennek első lépése a fadöntés, majd a fát (néha a levegőben) olyan erdei útra szállítják, ahol megkezdődhet az ún. választékolás, azaz az ipar minőségre és méretre vonatkozó igényeinek ismeretében a farészek kiválogatása. A legértékesebb értelemszerűen a legdrágábbat jelenti. A csúcsválasztékok körébe sorolható a lemez- és hámozási rönk, a dongarönk (ebből lesz a hordó), a fűrészipari rönk (ebből, illetve ezek tovább-feldolgozásából készül a bölcsőtől a koporsóig szinte minden), azt követi az egyéb iparifa (szőlőtám, épületfa stb.), a papírfa, a farostfa, és ami marad, az a tűzifa. 
Ez utóbbi adja ugyanakkor a kitermelt összes mennyiség több mint felét (közel 3,5 millió köbméter). Mondani sem kell, hogy a felsorolás sorrendjében számottevően esik a köbméterre vetített ár is. A legolcsóbb a tűzifa, és azzal csak egyet lehet tenni, elégetni.
Az 1990-es években kezdődött az ország gázprogramja, és ez a tűzifakereslet erős visszaesését eredményezte. Az így felszabaduló mennyiség pedig „nagyerőművi” felhasználásra kerül. Hogy milyen lépések következnek ebből? A kérdésre a következő számunkban adunk egyszer és mindenkorra hiteles, érzelemektől mentes tájékoztatást.
Dr. Jung László
