hogy felújítás esetében a területen korábban is erdő volt. Az adott térség (ország) erdőterülete ‒ melynek jellemző viszonyszáma az ún. erdősültség ‒ tehát csak erdőtelepítéssel növelhető. Azt is tudni kell azonban, hogy a letermelt erdőterületen az erdőgazda törvény adta kötelessége az új erdő létrehozása, vagyis az erdő felújítása.
Az erdősítés során felhasznált magot, dugványt, illetve a leggyakrabban használt csemetét összefoglalóan ültetési anyagnak nevezzük. A munkák csakis tenyészidőszakon kívül és fagymentes napokon végezhetők – alapvető növényélettani feltétel ugyanis, hogy az ültetési anyag nyugalmi állapotban legyen. Az erdősítésre így hagyományosan lombhullás után és lombfakadás előtt kerül sor.
Magyarország legnagyobb erdősítői az állami erdőgazdaságok. Az általuk kezelt területeken az erdősítés inkább felújítás, telepítés kevésbé, mert vagyonkezelésükben egyéb művelési ágú terület csak korlátozottan van. Ugyanakkor több állami cég más földtulajdonos megbízásából jelentős mértékű erdőtelepítést és felújítást is végez annak földterületén. Az állami erdőkezelő „jó gazda gondossága” így részlegesen a magánszektorra is kiterjed.
A tavaly ősszal és idén tavasszal a 22 állami erdőgazdasági részvénytársaság közel 8000 hektáron végez erdősítési feladatokat. Ehhez ültetési anyagként több mint 42 millió csemetét és 800 tonna tölgymakkot használ fel. Hogyan érzékeltethetjük ezt a legjobban? Ha ez a grandiózus munkálat például egy tömbben valósulna meg, háromszor lefedné a Velencei-tó területét. Amennyiben az országunk államhatárát ültetnénk körbe egy sorban ennyi csemetével, akkor 5 centiméterenként kellene raknunk egyet-egyet… Nyolcszáz tonna makk együttes mozgatásához pedig húsz vagonból álló vasúti szerelvény kellene.
Az erdősítést mindig megelőzi a talaj előkészítése. Sík vidéken ez, illetve az erdősítés is jól gépesíthető. Domb- és hegyvidéken viszont a legtöbbször fáradtságos kézi munkát kíván. Padkázásnak hívjuk, amikor kézi kapával kb. fél méter szélességű kis teraszt alakítunk ki a hegyoldalban. Ezek rétegvonal irányúak, vagyis hosszában nem lejtenek; keresztben viszont kis ellenlejtésük van, hogy a hegyoldalban lecsurgó csapadékvíz a csemeték környezetében enyhén megrekedjen. A padkába az ún. ékásó nevű szerszámmal ültetjük el a csemetéket. Ezek jellemzően 30-40 cm fácskák, amelyeknek a fele gyökér, ebből fejlődik 100 év alatt a 25 méter magas fa. Az erdősítést a nem kevéssé fáradságos ápolási munka követi, mely a legtöbbször egy évtizedig is eltart.
