A Vas megyei Kemenesháton épült az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb, a közeli vasútállomás alapján ostffyasszonyfainak elnevezett hadifogolytábora. A tábor és temetője valójában Nagysimonyi község határához és Kissitke (Sitke) időközben Sárvárhoz csatolt részéhez tartozik. A fogolytábor történetéről ma már több helyen olvashatunk (például a Vas Megyei Levéltár honlapján), egykori helyét felkeresni azonban nem egyszerű. Erdő rejti el a tábor területét, a megmaradt betonromokat. Mi is csak a helyi kerületvezető erdész, Hámori Sándor vezetésével láthattuk a maradványokat, leereszkedve a Kemenes lejtőjén a Rába síkjára, sűrű akácsarj-állományban. A tábor temetője azonban felkereshető, a Sárvárról Ostffyasszonyfára vezető országúton tábla jelzi a helyét.
A temető létezését évtizedekig elhallgatták, de 1986-ban a Vas Megyei Temetkezési Vállalat megmentette a pusztulástól Vas Megye Tanácsa, majd Vas Megye Önkormányzata támogatásával. A temető gondozásában az újrakezdéstől részt vesz Ostffyaszszonyfa Község Önkormányzata, majd 2004-től a Nagysimonyi Község Önkormányzata, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum is. 1989-óta minden évben halottak napi megemlékezéssel, 1994-től pedig tábori püspöki szentmisével és ökumenikus igeliturgiával kísért ünnepségen emlékeznek a fogolytábor temetőjében nyugvó halottakra, a háborúk áldozataira és hőseire.
A sírkertet keletről mező határolja, s a közeli Pannónia Ringen süvítő versenymotorok miatt gyakran hiányzik a temetői hangulat. A területet három oldalról keretező erdő magántulajdon, míg a fogolytábor maradványai a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Sárvári Erdészeti Igazgatósága által kezelt állami erdőben omladoznak.
Megdöbbentő hatású a hadifogoly-temetőben tett séta. Az ötezer-hatszáztíz olasz, orosz, román, szerb és ukrán hősi halott síremléke, mellettük a magyar őrkatonák sírjaival, valamint a mintegy ötezer katonát rejtő tömegsírok felkiáltójelként meredező obeliszkjei figyelmeztetnek bennünket: mindent el kell követnünk a hasonló sorstragédiák megelőzése érdekében.
