Lapszemle

Mik is azok a gubacsok?

Erőt sugárzó megjelenésük, évszázadokon átívelő életük okán is csodálatra méltó, tiszteletet parancsoló fák a tölgyek. Nem mellékes jó tulajdonságuk – különösen egy rovarász számára –, hogy minden európai fanemnél több rovarfajt tartanak el. A hazai tölgyeken élő közel 700 herbivor (élő növényi szövetet fogyasztó) rovarfaj mintegy 1/8-a olyan apró darázs, aminek lárvái változatos, kisebb-nagyobb gömbölyű, bozontos, tüskés, árszerűen megnyúlt, vagy éppen lapított lencséhez hasonló képződményekben, a gubacsokban fejlődnek. Pánikra semmi ok, ezek a darazsak nem szúrnak, nem rúgnak és nem is harapnak.

Az ókorban számos tölgygubacsot (bár akkor még a tölgy termésének tartották őket) gyógyszerként tartottak nyilván. Hippokratész már 2400 éve is használt gubacsokat gyógyításra, de valószínű, hogy a sámánok, táltosok, varázslók, füvesemberek ősidőktől alkalmazták őket a sebek gyógyítására. Magas tannintartalmuk miatt ugyanis szövetösszehúzó, vérzéscsillapító hatásuk van. Ugyancsak a csersavnak tudható be a baktérium- és rovarölő (baktericid és fungicid) hatás, amitől fertőtlenítésre is alkalmasak.

VALAHA KERESETT CIKK VOLT

A 19. századi erdész elődeink élénken érdeklődtek a gubacsok iránt, már csak azért is, mert néhány fajtájukat összegyűjtve jó pénzért el lehetett adni. A már említett magas csersavtartalomnak köszönhetően ugyanis bőrcserzésre, textilfestésre, vagy akár kiváló minőségű tinta gyártására is alkalmas, fontos, „exportképes” ipari alapanyagként tartották számon. Magyarországról egyes években több ezer tonna tölgygubacsot szállítottak Nyugat-Európa iparilag fejlett, de gubacsokban szegényebb országaiba (Németország, Franciaország, Anglia). Ez az elképesztő mennyiség nagy részben a szlavóniai kocsányos tölgyesekből került ki. Legkeresettebbek a kocsányos tölgy makkján fejlődő suskagubacs, és az ugyancsak kocsányos tölgyhöz kötődő, rügyön fejlődő nagy magyargubacs voltak. Az utóbbit egyébként cserkésznyakkendők díszeként a mai napig is használják.

A TÖLGY BÁRMELY RÉSZÉN

De mi is a gubacs? Nem más, mint a gubacsokozó (rovar, atka, fonalféreg, vagy éppen gomba) által „kiprovokált” rendellenes szövetfejlődés, amit a kiváltója táplálékforrásként és búvóhelyként is használ. A gubacsot a növény hozza létre, a gubacsokozó szervezet csak készteti (manipulálja) arra. Többségük mérete és felépítése jellemző az okozójára, azaz a gubacs láttán kellő szakértelemmel a „tettes” jó eséllyel azonosítható. A tölgy bármely részén képződhetnek gubacsok, ahol sejtosztódás, szövetképződés zajlik. Így akár az 50-60 cm mélyen húzódó gyökereken is megjelenhet a tölgygyökér-gubacsdarázs (Andricus quercusradicis) kisebb burgonyányi, akár többtucatnyi lárvának is otthont adó gubacsa. Az őszi leveleken gyakoriak a csoportosan előforduló aprócska selyemgomb- gubacsok, a lombhullást követően válnak igazán feltűnővé a makkon fejlődő ágas-bogas medúzafej-gubacsok.

NÉHA MEGTÉVESZTŐEK

A gubacsdarazsak kiváló botanikusok. Tévedhetetlenül ismerik a tölgyek rokonsági kapcsolatait. Egyes fajaik kizárólag a csertölgyön, mások pedig csak az úgynevezett „nemestölgyeken” (kocsányos, kocsánytalan tölgy stb.) fordulnak elő. Legtöbb fajuknak évente 2 nemzedéke van. Ezek egyikében hímek és nőstények is vannak (tavaszi kétivarú nemzedék), a másikban pedig csak nőstények (nyári/őszi egyivarú nemzedék). A két nemzedék darazsai, és az általuk okozott gubacsok sok esetben még csak nem is hasonlítanak egymásra. Ebből fakadóan még napjainkban is rendszeresen fény derül arra, hogy az eredetileg külön fajként leírt gubacsdarazsak tulajdonképpen egyetlen faj egymást váltó nemzedékei. Már ez is elég lenne a furfangokból, de a történetnek ezzel még messze nincs vége. A nemzedékváltást folytató fajok közül sok tápnövényt is vált az év során. Az Andricus lucidus nevű faj tavaszi nemzedéke kizárólag a cser hímvirágjain képez rózsaszerű gubacsot, őszi nemzedéke pedig a molyhos, kocsányos, kocsánytalan tölgyeken (cseren sohasem) látható „süngubacsban” fejlődik.

ELLENSÉGEK ÉS SZÖVETSÉGESEK

A gubacsokhoz – különösen, ha azok nagyok és komplex felépítésűek – fajgazdag, specialista rovaregyüttesek kötődnek. Egy-egy cseresznyényi gubacsban akár 5-6 rovarfaj 30-40 egyede is kifejlődhet. Vannak olyan hártyásszárnyúak, de ormányos bogarak és lepkék is, amiknek lárvái sehol másutt, kizárólag tölgygubacsokban fejlődhetnek ki. Nem túlzás tehát az a kijelentés, hogy a tölgygubacsok valóságos mikrokozmoszok, a biodiverzitás jelentős bástyái. A gubacsokhoz kötődő rovarfajok közül igen sok a gubacsdarazsak természetes ellensége. A fémfürkészek hosszú tojócsövükkel a gubacsokozó lárvájába rakják petéiket lárváik pedig azon élősködve, azt általában elpusztítva fejlődnek ki.

Persze a gubacsdarazsak sem hagyják magukat.
A gubacsok vastag, fásodott fala, a tüskék, az enyves, ragadós felszín mind-mind a természetes ellenségek dolgát hivatott nehezíteni. Az egyik legügyesebb önvédelmi trükköt a Dryocomus cerriphilus nevű faj fejlesztette ki. Gubacsai felszínén nektárt választ ki, ami odacsalogatja a hangyákat. A járőröző „hangyahadak” pedig elűzik a gubacsdarázs-lárvák vesztére törő élősködő darazsakat. Az érdekességeket hosszan lehetne sorolni, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy erre az apró természeti csodára, a gubacsra mostantól más szemmel nézzünk. A borsszemnyi, vagy éppen diónyi tölgygubacsok sokszínű világában ugyanis élet-halál harcok, ármányok, szövetségek, egyszóval valódi drámák zajlanak.

Csóka György
Erdészeti Tudományos Intézet
Erdővédelmi Osztály