Lapszemle

Soproni teniszcsillag

Kimagaslóan jó évet tudhat maga mögött Babos Tímea, hatvan helyet javított a teniszezők világranglistáján, még a kitűzött céljánál is előbbre jutott. Egyéni eddigi legjobb helyezése a huszonötödik, párosban pedig a nyolcadik. Ősszel pedig a WTA Elite Trophyn is pályára léphetett, és ezzel újabb vágya teljesült. A soproni Lővérekben nevelkedett büszkeségünk az év nagy részét külföldön tölti, a versenyek és felkészülések szüneteiben azonban szívesen töltődik családja, barátai körében. Legutóbbi itthon tartózkodásakor a munkán, eredményeken túl kulisszatitkokról is faggattuk.

A teniszhez sok szállal kötődő családba született, a soproni Lővér körúti sportcentrumban nőtt föl. Egyenes út vezetett a teniszezéshez?

– Nem. Édesapám edző volt, saját pályáink voltak, a nővérem is teniszezett, így a család nagyon jól tudta, hogy mennyi lemondással és áldozattal jár ez a sport, ezért belőlem nem akartak teniszezőt faragni. Úszni kezdtem, de mivel abban nem leltem elég örömöt, az én döntésem volt, hogy a tenisznél maradok. Kilenc-tíz évesen vettem először teniszütőt a kezembe, először hetente jártam a Soproni Vasutas Sportegyletbe. Látták bennem a tehetséget, mert korán versenyezni kezdtem, és a sikerek sem várattak sokáig magukra. Egy idő után édesapámmal folytattam az edzéseket, több mint tíz évig. Jelenleg ugyan már nem dolgozunk együtt, számít a véleménye, de azzal, hogy nincs munkakapcsolatunk, nyugodtabban élvezhetjük a családi együttléteket.

A világot bejárja a teniszezéssel, idén több mint 120 ezer kilométert utazott. Van alkalma kicsit feltérképezni a környéket, körülnézni a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebbb városokban?

– Valóban, rengeteget utazom. Próbálok turistáskodni, de jobb, ha nincs időm kimozdulni. Ez ugyanis azt jelenti, hogy játékban, versenyben vagyok. Ebből a szempontból a tenisz könnyű, „unalmas” sport, hiszen évről évre ugyanazokra a versenyekre utazunk. Így már jól ismerem ezeket a városokat. Ha viszont új helyen rendeznek tornát, próbálok időt szakítani egy röpke városnézésre. Összességében azonban fontosabb a pihenés és a feltöltődés, így több időt töltök a szállodákban és a pályákon, mint a városokban.

Ennyi utazás mellett a baráti kapcsolatokat sem könnyű ápolni…

– A hozzám közelállók nyilván megértik, hogy ez hozzátartozik a teniszhez. Szerencsére az okostelefonok, internet világában már a kapcsolattartás is könnyebb, még ha a szöveges üzenetek, telefonos vagy videóbeszélgetések nem is pótolhatják a személyes találkozásokat. A számomra igazán fontos személyekkel azonban ettől nem lazult a barátságunk. Ha pedig otthon vagyok, igyekszem mindenkire időt szakítani. Jó kikapcsolódás együtt kilátogatni, például a Soproni Parkerdőbe.

Visszakanyarodva a teniszre. Párosban már a nyolcadik helyen áll a világranglistán. Jól gondolom, hogy ez mégsem ér fel az egyéni sikerekkel?

– Az egyéni és a páros játék teljesen más. Nagyon sikeres voltam és vagyok párosban, egyedüli magyarként játszhattam többször is döntőt Wimbledonban. Örülök a párosban elért sikereknek, és azok természetesen segítik az egyéni karrieremet is. De összességében egyéni játékosnak tartom magam, és remélem, hogy ezen a téren is legalább ilyen jól alakul a pályám.

Meccs közben a közönség síri csöndben követi a labdaváltásokat, csak a végén ad hangot a véleményének. Ettől függetlenül érezhető különbség például a wimbledoni vagy az ausztrál bajnokság hangulata közt? Van kedvenc versenye, pályája?

– Igen, van különbség pálya és pálya, szurkoló és szurkoló közt. Az Australian Open versenyt szeretem a legjobban, nagyszerű az ottani hangulat, a klíma és az ausztrálok is rendkívül szimpatikusak. Zseniális versenyeket szerveznek, fantasztikus ország. Ha pedig egy pályát kell megneveznem, akkor az a wimbledoni Center!

Talán a versenyzők közt is van favoritja? Természetesen az erősebbik nemre gondolok.

– Roger Federer! Kedvelem Rafael Nadalt is, de igazából Federer-fan vagyok.

Hogyan lehet „megemészteni” a vereséget? Kudarcként vagy a tanulási folyamat részeként éli meg?

– Nagyban függ a meccstől… Ha úgy érzem, hogy mindent kiadtam magamból, akkor tanulásként fogom fel. Ha viszont hiányérzetem van, akkor jobban bánt. De ezt is megtanultam kezelni, hiszen a teniszben szinte minden héten el kell viselni a vereséget.

Élsportolóként az étkezésre is nagyon kell figyelnie. Menynyire esik nehezére a pontosan megtervezett, kiszámított kalórabevitel tartása? Ha mégis lazíthat egy kicsit, milyen finomsággal kényezteti magát?

– Egyáltalán nem mindegy, hogy miket eszem, szigorúan odafigyelek az étkezésemre, ami sokszor valóban nem könnyű. De ha lazíthatok, akkor csakis Anya kosztja jöhet szóba! Szeretem a magyaros ételeket. A legtöbbször azonban saláták, frissen sültek kerülnek a tányéromra.

Még nagyon messze áll a visszavonulástól, de biztosan elgondolkodott már, hogy mit csinálna legszívesebben a versenyzés után?

– Szívesen dolgoznék a médiában, de érdekel a lakberendezés is. És mindezektől függetlenül azon az „álomházon” ábrándozom, amit majd a saját ötleteim alapján rendezhetek be.

És ha már tervek, leendő gyermekének szívesen ad majd teniszütőt a kezébe?

– Nem erőltetem rá a teniszt, de azt mindenképpen szeretném, hogy sportoljon. Hiszen az oly sok mindenre megtanít, én is nagyon sokat köszönhetek neki.

 

Nincs megállás
 

Babos Tímea pályája szinte töretlenül ível fölfelé. Már 11 éves korától saját korosztályában mindig ranglistavezető volt és minden évben megnyerte az Egyéni Magyar Bajnokságot. 15 évesen pedig párosban már felnőtt bajnok. Rá egy évre, 2009-ben a junior világranglista (U18) 3. helyezettje, a magyar tenisz történetében az egyik legfiatalabb top 10-es játékos lett.

Ugyanebben az évben csapatban Európa-bajnok (U16), Wimbledonban egyéni elődöntőt játszott, az Australian Openen pedig párjával szintén a döntőig jutott. Szintén 2009-ben párosban döntőt játszhatott a Roland Garros francia nyílt teniszbajnokságon, míg 2010-ben megnyerte ezt a versenyt páros junior kategóriában, legelőkelőbb sikere pedig a wimbledoni junior páros első helyezés volt. 2009-ben juniorból a felnőtt korosztályba lépett.

16 éves korában az 547. helyről indult a felnőtt világranglistán. A felnőttek között 2012. februárban megnyerte élete első WTA-tornáját egyesben, majd júniusban Nagy-Britanniában megszerezte első páros tornagyőzelmét. Ezzel bekerült a legjobb 70 közé, és a top100 legfiatalabb tagja lett, magyar viszonylatban pedig a legmagasabban jegyzett teniszezővé vált. Női párosban 2014 óta a legszűkebb világelithez tartozik, 2014-ben és 2016-ban is döntőt játszott Wimbledonban, 2015-ben vegyes párosban szerepelt a páros-világbajnokságon. Az idei évadot a 26. helyen zárta.

Fotók: www.babostimea.hu