A rigófélék családjába a valódi rigók mellett a többi között a fülemülék, a rozsdafarkúak és a vörösbegy is beletartoznak. Olyan madárfajok is élnek azonban hazánkban, melyeket bár rigónak nevezünk, csak távoli rokonai a rigóféléknek. Így az egyik legszebb fészket építő, gyönyörűen fuvolázó sárgarigó sem rigó, hanem a trópusokon igen elterjedt málinkófélék egyetlen hazai képviselője. A nádirigó pedig egy nagytermetű poszáta.
Változó viselkedés
A rigófélék nagyon jól alkalmazkodnak, több faj az ember közelében is megtelepszik. A leggyakrabban látott feketerigó bő egy évszázaddal ezelőtt még igazi erdei, vonuló madár volt. Mára azonban az állomány javarésze a településeken él, s alig több mint egyötödük kel útra. A hímek elsősorban fiatalabb korban vállalkoznak ilyen kalandos utazásra, a tojók közül pedig az idősebbek vonulnak.
A feketerigó viselkedését minden bizonynyal a 20. századi városiasodás változtatta meg. Ezzel szemben az énekes rigó minden bizonnyal a 21. század kihívásaira válaszol. Az utóbbi évek enyhe rövid telei ugyanis egyre kevésbé sarkallják a madarakat arra, hogy elhagyják kontinensünket, mind több példánya telel át a Kárpát-medencében. De a hazánkba télvíz idején Skandináviából, Észak-Oroszországból hatalmas tömegben érkező fenyőrigók közül is egyre több marad nálunk az elmúlt évtizedekben. A fenyőrigó állománya számottevően földuzzadt kontinensünkön, hiszen áttelelési esélyüket javította az enyhe időjárás.
A magyarság asztalára nem is olyan rég még gyakorta került ez a hatalmas tömegben is vonuló szárnyas. Bő egy évszázaddal ezelőtt például az Őrségben hívómadarakkal, lépes vesszővel ezerszám fogták be a fenyőmadarakat, ahogy arrafelé hívták. Mára szerencsére védelem alatt áll ez a meglehetősen bátor, laza kolóniákban költő madár. A többi rigófélétől eltérően ugyanis ez a madár a szaporodási időben nem űzi el fészke mellől a fajtársait. Így ha ellenség érkezik – karvaly, macska vagy ember –, azt leggyakrabban csoportosan próbálják elűzni, ürülékükkel bombazáport hintenek a támadó fejére. Olyan intenzitással, hogy gyakran a karvaly is inkább éhen marad. A feketerigó is bátran védelmezi például a fészekrabló szarkáktól a fészkét, ennek ellenére csak a tojások mindössze 15 százalékából lesz önállósult fióka.
Csak szórványosan
Nem minden rigófaj esetében beszélhetünk sikertörténetről. Sokak szerint Európa legszebb madara, a kövirigó például mára hazánkban csak elszórtan fordul elő. Telelőterületén a sáskák elleni küzdelemben ugyanis olyan sok vegyszert használnak, amelyet a madarak már képtelenek elviselni. Pedig a II. világháború után Budapest egyik igen gyakori madarává vált. A sok szétbombázott ház eszmei élőhelyet nyújtott nekik, majd ahogy fokozatosan újjáépült a főváros, úgy húzódtak vissza a kőbányákba, sziklafalakba.
Örvös rigókat némi szerencsével még láthatunk túráink során, leginkább a tavaszi, illetve az őszi vonulások idején. Ezek a madarak a környező országok magas hegységeiből indulnak, s vonulnak hazánkon át Dél-Európába, illetve Észak-Afrikába. Első pillantásra furcsa, fehér nyakörves feketerigónak nézhetnénk őket, de alaposabban megfigyelve látjuk, hogy tollazatuk pikkelyezettsége is elkülöníti a közönségesebb rokontól.
A rigók leginkább a talajon gyűjtik táplálékukat, tavasztól őszig elsősorban különböző rovarokat, gilisztákat, csigákat. Ez utóbbiakat különösen kedveli az énekes rigó, kiválaszt magának egy helyet (követ, fatuskót) és rendre oda szállítja áldozatait, ott töri fel a házukat. A zord hónapokban a rigók egyre nagyobb mennyiségben fogyasztanak növényi eredetű táplálékot, bogyókat, puhább magvakat. Télvíz idején a nálunk időző lép- és fenyőrigók valóságosan learatják a fagyöngyöt, keleti ostor- és ezüstfákat, s terjesztésükben is nagy szerepet játszanak.
Ismerős dallamok
A vonuló fajokra jellemző, hogy a tavasz beköszöntével először a hímek érkeznek a költőhelyre, revírt foglalnak, s hallatják gyönyörű éneküket. A strófák legtöbbje genetikailag kódolt, melyek közé a fiatalkorban gyakorta hallott dallamokat is bele-beleszövik. Így nem meglepő, hogy a városi feketerigók füttyében felfedezhető akár a telefoncsöngés is. Az énekes rigó is hasonlóan viselkedik, egy-egy példány még a macskabagoly hangját is utánozza.
A rigók jól felismerhető csészeformájú fészket építenek. A feketerigó a csészébe földet hord, ezt alaposan bedolgozza, majd apró gyökérdarabkákat, fűszálakat terít rá, míg az énekes rigó föld helyett inkább nyálával tapasztja össze az apró ágdarabkákat és füvet. Rigóink általában 4-6 tojást tojnak, ezekből a fiókák mintegy kéthetes kotlás után kelnek ki. Az utódokat mindkét szülő gondozza, a fiatalok már kéthetes korban elhagyják a fészket, de röpképessé csak négyhetesen válnak. A nálunk gyakori fajok általában két fészekaljat nevelnek.
A fekete-, az énekes és a fenyőrigót túráink során gyakorta láthatjuk, de a lép- és szőlőrigót is könnyen megfigyelhetjük. Az örvös rigóhoz már szerencse kell. Az előbbiek kicsit távolabbi rokonának, a kövirigónak a megpillantására pedig az Északi-középhegység déli kitettségű lejtőin van némi esélyünk.
Újra költ
Az ökörszemmel közeli rokonságban álló vízirigó kristálytiszta vizű patakokban gyakorta a meder alján futva keresi táplálékát, különféle rovarlárvákat, apró rákokat. A 20. század második felében patakjaink olyannyira szennyezetté váltak, hogy már csak elvétve fordult elő hazánk hegyeiben, de az utóbbi időben egyre többször figyelhetjük meg példányait. A közelmúltban például a Mátrában is költött köszönhetően a természetközeli erdőgazdálkodásnak.
Magyar felfedezés
Mi magyarok nemcsak a hazánkban előforduló rigófajok tudományos vizsgálatában értünk el sikereket. Az 1956-ban hazája elhagyására kényszerült Farkas Tibor egy New York-i múzeumi példány tanulmányozása során fedezte föl a bensoni kövirigót. Később többször is megfigyelte ezt a fajt többéves madagaszkári expedíciója során, sőt a világon elsőként e ritka madarak énekét is magnószalagra rögzítette. Tiszteletére és emlékére az általa felfedezett fajt Farkas kövirigónak is nevezik.
Fotók: Andrési Pál, Bécsy László és Gera István
