Lapszemle

Az elfeledett vadalma

A vadalmát választották a 2017-es esztendő fájának az Országos Erdészeti Egyesület által szervezett internetes szavazáson. Az előző évben szintén jelölt két fafajt, a fehér nyárat és a virágos kőrist megelőzve végzett az élen. Jövőre így a szokásosnál nagyobb szakmai figyelem övezi majd ezt az őshonos, de kissé háttérbe szorult fajt, és az erdészek igyekeznek a nagyközönséggel is mindinkább megismertetni.

A magyar erdők szürke eminenciására leginkább rövid ideig, mindössze egy hétig tartó virágzásakor, esetleg termésérésekor figyelünk fel. Hazánkban a síkvidékektől a középhegységekig egyaránt megtalálható, ligeterdők, gyertyános-tölgyesek, ritkábban száraz tölgyesek tagja. A rózsafélék családjához tartozó vadalma (Malus sylvestris) általában 6-10 méter magasra nő, törzsátmérője ritkán haladja meg a 20-25 centimétert. Idős példányai gyakran többtörzsűek. Szürkésbarna kérge szabálytalan pikkelyekben repedezik fel. Koronája kerek vagy harang alakú, a vékony, kihajló gallyak és vesszők filigrán megjelenést kölcsönöznek a fának.

 

Szórt állású levelei méretben és alakban nagyon változatosak, fiatal levelei szinte kerekdedek, kifejletten már elliptikusak vagy visszás tojásdadok. Fontos megkülönböztető jegye, hogy a vadalma levélfonáka kopasz vagy legföljebb csak az erek mentén finoman, később lekopaszodóan szőrös, míg a kultúralmáké maradandóan gyapjas.

Kevés virágú álernyő virágzatát a rövidhajtások csúcsán a lombfakadással egy időben vagy kissé utána, április második felében, esős és hűvös időjárás esetén később hozza. Virágszíne sohasem tiszta fehér, a rózsaszín különböző árnyalatait fedezhetjük fel rajta. Erős illatú virágait napközben méhek, reggel, este és hűvös napokon darazsak, éjszaka éjjeli lepkék porozzák be. Szeptember-októberre érő, a magas csersavtartalomtól fanyar, sárgás zöld, a napsütötte oldalon esetleg pirossal árnyalt, kemény húsú termései többnyire gömbölydedek, a nemes almákénál jóval kisebbek. A gyümölcseit különösen a szarvas és a vaddisznó kedveli, de a madarak és a kisemlősök is szívesen fogyasztják.

Faanyaga nehéz, kemény, szívós, rövid rostú, gyalulva finom, sima felületet ad. A törzs csekély méretei, gyakran csavart növése, térgörbesége, alacsony elágazódása miatt azonban napjainkban már csak ritkán dolgozzák föl, legföljebb tűzifaként hasznosítják.

Napjainkban a vadalmának, ennek az elfelejtett fafajnak az erdei sokszínűség (biodiverzitás) fenntartásában fontos szerepe van. Számos élőlény kötődik hozzá, az idős fák törzsében keletkező odvak pedig többféle madárnak és kisemlősnek nyújtanak búvó- és szaporodóhelyet. Gazdasági jelentősége, hogy virágai méhlegelőként szolgálnak, a lisztharmattal, az alma mozaikvírussal, a varasodással és a faggyal szembeni ellenállósága ugyanakkor az almanemesítésben hasznosítható.

 

Gyakori névadó

Számos helységnevünkben is szerepel az alma neve, így Almamellék, Almakút, Almásháza, Almásfüzitő, Almáskamarás, Almáskeresztúr, Balatonalmádi, Magyaralmás őrzi e fajnevet, miként több családnévben is felbukkan, illetve keresztnévként is egyre gyakoribb lesz. A magyar nyelvbe az ótörökből került az alma szó, a kirgiz nyelvben szintén alma, az oszmán-török nyelvben elma alakban él tovább.