Az erdőjárók többségének az erdővel, az erdészekkel kapcsolatos elvárásai között gyakran szerepelnek a következők: jól járható ösvények a jól belátható erdőben, ahol nem hagyott nyomot az enyészet, azaz nincsenek kidőlt fák, leszakadt ágak. Az átláthatóságot lehetőleg ne zavarja túl sok bozót és persze ne legyen szemét. Sokan gondolják, hogy az erdész alapvető feladata az erdők rendezetten, tisztán tartása. Ezt támasztja alá a közelmúltban az erdészetünknek írt levél egy részlete: „…hosszú évek óta járom a Mátra bizonyos erdeit, de a mostanihoz hasonló elhanyagoltság és rendezetlenség korábban nem volt tapasztalható…”
Az erdészek számára a legfontosabb rendező elv az erdő rendeltetése. Ez ugyan többféle lehet, de munkánkban mindig az elsődleges rendeltetés a meghatározó. A közjóléti, tehát a társadalom kikapcsolódását, feltöltődését szolgáló erdőkben az említett kirándulói elvárásoknak valóban hangsúlyosan kell érvényesülniük, de ott is helye van néhány korhadó – álló vagy fekvő – törzsnek, ha nem veszélyeztetik vagy akadályozzák az ösvényen közlekedőket. Az erdő immunrendszerének szerves részét képező holtfára szintén szükség van a kiránduló erdőben.
A védelmi rendeltetésű erdőkben egészen más erdőszerkezetet kell kialakítani, például a talajvédelmi erdőkben meg is tilthatják a fakitermelést, természetvédelmi területeken pedig legalább 10 százalékban kell jelen lenniük a holtfáknak.
A magyar erdőterület közel kétharmadát adó gazdasági rendeltetésű erdőkben a gazdálkodás nyomaival szembesülhet az erdőjáró. A fakitermelés és az ezzel szorosan összefüggő faanyag- szállítás még a felületes szemlélőknek is szemet szúrnak. Ne feledjük azonban, hogy az erdőgazdaságok ebből fedezik a közjóléti tevékenységüket, nem mellesleg pedig nemzetgazdaságilag fontos termékeket állítanak elő és munkahelyeket tartanak fenn.
Az erdőgazdálkodásban célul tűzött folyamatos erdőborítás bevezetése (ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az idősebb erdőkben kisebb foltokat vágunk ki, amelyekben fiatal facsoport képződik) tovább csökkenti az átláthatóságot. A kirándulók által kifogásolt „bozótos” erdő tehát sokszor komoly szakmai munka eredménye…
Az erdőgazdaságok szakemberei közvetlen élőszóval (lakossági fórumokon, erdei iskolákban) és közvetetten (pl. információs táblákon, sajtóban) is tájékoztatják az érdeklődőket arról, hogy mit miért tesznek az erdőben. Hiszik, hogy az erdőjárók erdőgazdálkodással kapcsolatos ismereteinek bővítése egyben az ízlésvilágukat is befolyásolja.
