A húsos som (Cornus mas) a cseres és molyhos tölgyesekben gyakori cserje. Kedveli a sok napfényt, szeptembertől érő, két centiméteres, hosszúkás, cseresznyepiros, száron ülő csonthéjas termései viszonylag hamar lehullnak. Az érett nyers termések gyógyhatása a bennük lévő, viszonylag sok (200 mg/100 g) C-vitaminnak tulajdonítható, karotintartalmuknak köszönhetően pedig antioxidáns, sejtmegújító szerepük is van. A lekvárok kedvelői szerint az egyik legfinomabb alapanyag, de a gyümölcsökből ízletes szörp vagy aszalvány is készíthető a téli hónapokra.
Erdőszegélyekben, déli oldalakon szinte mindenhol fellelhető a cseregalagonya, más néven kétbibés galagonya (Crataegus laevigata), és az egybibés galagonya (Crataegus monogyna). A régebben Isten kenyereként is emlegetett növénynek gyakorlatilag minden része gyógyítja a szívproblémákat, számos belőle készült termék kapható kereskedelmi forgalomban. Jó hatással van a magas vérnyomásra, enyhébb vérkeringési és szívpanaszokra is. Érett termését augusztustól októberig gyűjthetjük. Egyszerű ízvilága miatt célszerű más gyümölcsökkel társítva lekvárt készíteni belőle.
Már-már feledésbe merülő, ősi gyümölcsfaj a házi berkenye (Sorbus domestica). A hegyvidéki tölgyeseinkben lassan növekvő 15-25 méteres fája alatt szeptember-októberben gyűjthetjük a 2-3 centiméter hosszú, körte alakú, éretten világossárga, sárga szottyos, nagyon zamatos, terméseket. A még éretlen termés a cseranyagoktól fanyar, száj- és torokösszehúzó hatású, épp emiatt fojtóska a régi magyar neve.
A barkócaberkenye (Sorbus torminalis) a meleg hegyoldalak tölgyeseiben gyakori. Gyönyörűen színeződő levelei között hosszú elágazó kocsányokon találhatók az apró, körte alakú, világosbarna termések. Nyersen ehető, de a benne lévő paraszorbinsav miatt csak kis mennyiségben fogyasztható.
A 6-12 méter magas, gyakran több törzsű lisztes berkenyével (Sorbus aria) mészkedvelő tölgyesekben, cserjésekben találkozhatunk. A 10-20 milliméter hosszú, tojásdad, éretten vörös termések az első fagyok után kásásodnak, szottyosodnak, érdemes őket az után fogyasztani. Forraláskor a benne lévő paraszorbinsav teljesen elbomlik, hajdanán megszárították és lisztet készítettek belőle.
Kis termetű díszfaként is ültetett északi vadgyümölcs a madárberkenye (Sorbus aucuparia). A madarak, például az északról érkező csonttollúak kedvelt téli elesége. Apró, alma alakú, narancssárga termése ehető, de savanyú, ezért inkább teát, lekvárt, pálinkát érdemes készíteni belőle.
Az 5-10 méter magas, kis termetű, sűrű koronájú vadalma (Malus sylvestris) 2-4 centiméter átmérőjű zöldessárga termései is fogyaszthatók, bár ízük fanyar, élvezeti értékük meg sem közelíti nemes almafajtáinkét. Az akár 20 méter magasra is megnövő vadkörte (Pyrus pyraster) hasonló nagyságú, zöldessárga termései ugyanakkor beérve, szottyos állapotukban nagyon ízletesek. A termések gazdagok ásványi anyagokban (kálium, vas, cink), rostokban, A-, B-, C, és E-vitaminban.
Bár a közönséges mogyoró (Corylus avellana) virágai még a levélrügyek fakadása előtt nyílnak, termését szeptembertől gyűjthetjük, már ha nem előztek meg bennünket a mókusok. A mintegy hat méter magasra növő cserje termése, nyersen, pirítva, mogyoróvajként, mogyoróolajként egyaránt igazi csemege. Sok ásványi anyagot, E-vitamint és telítetlen zsírsavakban gazdag olajat tartalmaz. Hasonlóképpen fogyaszthatjuk a törökmogyoró (Corylus colurna) terméseit is. A magasra törő, kúpos koronájú fa termései csokrokban helyezkednek el, nagy csészelevelei igen feltűnőek.
Az akár 30 méteres szelídgesztenyefák (Castanea sativa) termése igazi csemege: nyersen, főzve, sütve is egészséges és ízletes táplálék. Októberben gyűjthetjük.
Középhegységeink 30-50 méter magas, gyönyörű bükkfáinak (Fagus sylvatica) októberben gyűjtött három élű makkjából régen olajat, lisztet készítettek, de nyersen is fogyaszthatják az oxálsavra nem érzékenyek.
Vizes élőhelyen rendkívül gyorsan nő a házi kertekben is gyakori közönséges dió (Juglans regia). A dióbél sok ásványi anyagot tartalmaz, A- és B-vitaminokban gazdag, fontos táplálék és csemege.
Általában szeptembertől novemberig szedhetjük az erdőszéleken és fasorokban gyakori vadrózsa (Rosa canina) ízletes, C-vitaminban gazdag bogyóit, de előfordul, hogy februári túránkon is megkóstolhatjuk ízletes gyümölcsét. A csipkebogyó teáját, szörpjét, lekvárját szinte mindenki szívesen fogyasztja.
A kökény (Prunus spinosa) kékesfekete, hamvas csonthéjas termései az első fagyok után válnak élvezhetővé. Az alacsony, kiterjedt koronájú, szúrós cserje gyümölcse C-vitaminban gazdag, szörp, lekvár, likőr egyaránt készíthető belőle.
