Lapszemle

Griffmadarak a magyar égen

Mintegy másfél évszázaddal ezelőtt hazánkban megszokott látvány volt a keselyűk jelenléte. Ezt bizonyítja az is, hogy csak a fakókeselyűnek több mint egy tucat elnevezése volt használatos: hívták szőke dögöncnek, míg az Alföldön leginkább griffmadárként emlegették. Ma már jobbára csak az állatkertben láthatjuk.

A 7-12 kilogrammos, körülbelül egy méteres és mintegy három méter szárnyfesztávolságú madaraknak a tömeges megjelenése leginkább egy-egy járvánnyal vagy hadjárattal párosult. Fontos szerepet töltöttek be a különböző elhullott élőlények – állatok vagy emberek – eltakarításában, komoly járványvédelmi feladatot láttak el. Ahogy azonban a hadviselés, illetve az állategészségügy fejlődött, úgy váltak fölöslegessé ezek a derék madarak. Legutóbb 1947-ben jelentek meg nagyobb csapatokban a Hortobágyon, ahová a Szovjetuniónak háborús jóvátételként szállítandó lábas jószágokat gyűjtötték össze szerte az országból, s sok elhullott közülük. Azóta hazánkban meglehetősen ritkán fordul elő egy-két példányuk, bár tavaly 17 egyedet számláló csapatuk időzött nálunk. Az Alföld több részén is megfigyelték őket, sőt egy kóborló egyed a főváros közvetlen szomszédságában, Budakeszi felett szelte az eget. (…)